Most, hogy már próbálgatja erejét a nyár, bizonyára sokan javában tervezik az idei szabadságukat. A külföldre utazók nem kis hányadának az a jól megérdemelt egy-két hét egyet jelent a tengerparttal, szikrázó napsütéssel, talpat perzselő homokkal, kövekkel. Egy ilyen helyre kalauzolom el most az olvasót néhány röpke perc erejéig, a Földközi-tenger paradicsomának is nevezett török riviérára, annak is központjába, Antalyába. Kérem csukják le szemüket és máris repülünk!

 

A város nemcsak a török riviéra gyöngyszeme, hanem a róla elnevezett tartomány székhelye is. A nyolcszázezer lélekszámú Antalya a nyári főszezonban néha kétmilliósra is felduzzad. Olyankor igazi pezsgő, lüktető metropolisszá válik. Mediterrán klímája, pálmákkal szegélyezett sétányai, strandjai, történelmi emlékei, a környék nevezetességei gondoskodnak arról, hogy feledhetetlen napokat, heteket töltsünk el az Antalyai-öböl szívében. A jó nyaraláshoz az időjárás biztosított, mert minimum 300 napsütéses napot ígérnek egy évben és ez rendre így is van. Eső ritkán torzítja el az eget és a Nap csak süt és süt rendíthetetlenül.  Az Antalyát és a partvidéket körbefogó Toros (Taurus) hegyláncai miatt a meleg levegő megreked itt az egész öbölben és garantálja a nyaralóknak a jó időt. Erre a partszakaszra nem csak a Nap szerelmesei járnak lelkesen, hanem az antik világé is, hisz településeire a történelem igen gazdagon testált épületeket, fürdőket és egyéb romokat. Az ókor híres szerelmes párját is fűzik ide szálak: a legenda szerint Antonius Kleopátrának ajándékozta ezt a gyönyörű vidéket szerelme jeléül.

 

De kitől is kapta a világ ezt a csodát? Tán az istenektől? Még az is lehet, bár erre bizonyosat nem tudunk. Azt viszont igen, hogy a vidéken több mitológiai  

név is fölbukkant: Antalya nyugati hegyeiben élt Chimaera, a legendás tűzokádó szörny, a város közelében ültette el Daphné ama babérfáját, melynek levelei Apollónt megkoronázták.

 

Alapítása ennél sokkal kézzelfoghatóbb, bár a meseszerűséget az sem nélkülözi. Élt egyszer, még a Krisztus előtti időkben egy pergamón király, nevezetesen II. Attalosz. Elküldte alattvalóit a szélrózsa minden irányába azzal, hogy „menjetek és keressétek meg nekem a világ legszebb táját, mely maga a földi paradicsom!” Hű szolgái elindultak Kis-Ázsiában minden felé és addig mentek, míg a nagy tenger mentén, a mai Törökország dél-nyugati partjainál meg nem pillantottak egy hatalmas öblöt. Rögtön tudták, hogy meglelték uruknak, amire ő vágyott: gyönyörűen fodrozódó tenger, hatalmas hegyek védte partszakasz, kellemes mediterrán éghajlat, mesébe illő tájak. Ezen a helyen alapította meg a király a róla elnevezett várost, Attaleiát, a mai Antalya ősét.

Antalya igazából Róma fennhatósága alatt, Hadrianus idején virágzott fel. A császárnak ma olyan káprázatos műemléket köszönhetünk, mint a Hadrianus kapu Kr.e.130-ból, de a jeles  uralkodó épített még templomokat és palotákat is szép számmal. A város nevezetességei közül semmiképpen sem szabad kihagyni az Yivli, más nevén a „Fuvola” minaretet, melynek tetejéről csodálatos panoráma tárul elénk. Közvetlenül a lábunk alatt az óváros forgataga hömpölyög, utcáin az emberek, mint bolyban a hangyák nyüzsögnek, kiknek egy része helybéli, de a szezonban bizony turistából van a több. Aki nyaralni jön ide, bizonnyal többször is bebarangolja a parkok, az ódon házak és utcák hangulatos világát, ahol a régmúlttal no és persze lépten-nyomon a fáradhatatlan árusokkal is randevúzhat egyszerre. A városrész és nagy falai ölelésében találjuk lenn a parton a kikötőt, ahol a csónakok, vitorlások, bárkák színes kavalkádjának látványától rögtön a kameránk után kapunk. Ne kíméljük a memóriakártyát, hisz majd téli estéken emlékezni a nyaralás szép képeire.

 

A kicsinyke, könnyen bejárható óvárost az új városrészek és a gyönyörűen kéklő tenger ölelik körbe, a szárazföld felől a Taurus nagy hegyei zárják le a láthatárt.

Antalyát a keleti felén átszelő Düden folyó két gyönyörű vízeséssel is megajándékozta. Az elsővel ott, ahol a hegyek felől a domborzat kezd megszelídülni, a város határában gyönyörű lépcsőkön, zuhatagokon ereszkednek alá a hófehér vízfüggönyök. A második a torkolatánál található mely különleges látványával rengeteg turistát csalogat, ahogy a 30 méter magas függőleges sziklafalról a fehér, habzó tajtékok alászállnak a tengerbe. Aki teheti csónakkal, hajóval közelítse meg a tenger felől, mert napsütésben fantasztikus szivárványokról gondoskodik a vízpermet.

 

A partvidéken több ókori város emlékei megtalálhatóak: Side, Aspendos, Perge, Sylion. Ők mind-mind a régmúlt időket idézik csodaszép romjaikkal és ha tehetjük keressük fel őket, ha többet szeretnénk megtudni a hellenisztikus időkről.

A felsorolásból kihagytam Termessos városát, mert a mintegy 1000 méteres magasságban fekvő, hegyláncok által körbezárt völgyben megbúvó ókori város valóságos unicum az ókor rajongóinak. Lélegzetelállító a hegycsúcs oldalába épített 4000 fős színház, amint falai alatt több száz méteres mélység tátong, kicsit odébb hatalmas hegyek tornyosulnak. Igazi történelemóra, ahogy az agora, a gymnasyum mellett elsétálunk, de találni templomromot is és nekropoliszában rengeteg beszédes sírkövet.

 

Képzeljék el, hogy foteljük már egy nyugágy valahol a török riviéra partján és a napernyő árnyékában egy különleges koktélt tartanak a kezükben, mely mi másból keveredhetett volna össze, mint: napfény, kék ég, langyos szellő, lágy hullámok, pálmák, keleti illatok, romok, történelem, kultúra, bazár, szivárvány és mosoly, sok-sok mosoly. Igen, megérkeztünk, ez Antalya és a török riviéra. Jó nyaralást!