Várak, kastélyok a Kárpát-medencében
Sasfészek a végeken: Árva vára
HUNGARY
Szöveg és fotók: Jakatics Róbert
Idestova két órája, hogy elhagytuk Parassapusztát a Börzsöny elnyugodott lankáinál. Északi irányban haladunk, hogy egy fertályórányira a lengyel határ előtt elérjük úti célunkat, Árva várát. Közben elhagytuk legendás felvidéki bányász városainkat, beléptünk a hatalmas hegyek világába, az Alacsony-Tátra és a Magas-Fátra találkozásánál, a hegyek oldalába faragott utakon egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk, hogy néhol a felhők szinte karnyújtásnyira lógtak felettünk. Rózsahegynél átkeltünk a sebes folyású Vágon, hogy aztán elérjük az Árva folyó völgyét, ahol egyszer csak hirtelen egy magas szikla tetejéről fölénk tornyosul a festői vár lélegzetelállító látványával.
A vár a folyó szintje fölé 112 méterre nyúló mészkősziklára épült és valódi sasfészek hatását kelti, úgy üli meg a merészen kiugró szirtet, uralkodva a völgy fölött. Mivel meredek és csúcsos sziklára emelték, ezért több szintre, alsó, középső és felső várra tagozódik, hogy tüdőt próbáló lépcsőzéssel lehessen feljutni legfelsőbb termeibe.
Az alsó várba három kapu vezetett, amiket régen mély árkok és felvonóhidak védtek. Mai turisták egy hagyományos várkapun léphetünk be a vastag és hatalmas falak közé. Felnézvén rögtön egy mesében érezzük magunkat az égig érő falak láttán, tán még valami tarajos hátú, kénköves bűzt lehelő ősgyík is vár ránk valahol fent, de aztán a castrumot ostromló nézelődők zsivaja hamar visszatérít a jelenbe. Az itt található épületek szolgáltak lakásul egykoron a váruraknak, majd az uradalmat kiszolgáló tiszteknek és annak levéltárának. A várat évszázadokon át a Thurzó család birtokolta, ezért épületeinek jó része is nevükhöz kötődik.
Mint váraink általában, Árva is járt aztán kézről-kézre: adományozták, kiváltották, megváltották, zálogba adták, elfoglalták, feladták, ostromolták, megvédték – persze nem ebben a kronológiában. Hosszú lapokat lehetne a lajstrommal megtölteni, csupán néhány nevet és eseményt emeljünk ki.
Mátyás ide záratta az ellene szegülő Váradi Péter kalocsai érseket, ki mint szegény árva küzdötte fel magát a díszes papi állásba. Innen a Mátyás szájába adott mondás, melyet a kegyelmi kérvény hátuljára írt rá válaszul: „Árva voltál Péter, árva leszel és Árván halsz meg”. Aztán nem így lett, mert a király előbb meghalt, az érseket visszaengedték papi méltóságába.
Utolsó ostromát a Rákóczi szabadságharc idején élte meg, két hónapos küzdelem után a várvédők átengedték a császári csapatoknak.
1800-ban tűzvész pusztította el, oltás hiányában mintegy két hétig ették a lángok faszerkezeteit. Ezt követően több mint 60 évig álom ült a romokra és csak a XIX. század utolsó harmadában kezdték helyrehozni, ma is látható régi formáját a századforduló után nyerte vissza kisebb nagyobb megszakításokkal, hogy aztán gyűjteményeknek, múzeumnak adjon otthont. Festői szépségének és épségének köszönhetően sok mesehívő kisember, lelkes várlátogató jön el ide a környező országokból. Magyarországról is szívből ajánlható a gyönyörű út, ami idevezet, és a környék látnivalói is mesésen honorálnak ezért az utazásért.
Itt az alsóvárban épült meg a stukkódíszes boltozatú várkápolna. Benne temették el Thurzó Györgyöt és családját, síremléke valószínűleg augsburgi mesteremberek munkája és a Felvidék szép reneszánsz emlékei közé tartozik. Ebből az időből származik a kápolna virágos frízű kapuja is, oltára sajnos máshova került innen.
A középső várban kapott helyet a néhai istálló, egy börtön és itt fúrtak egy 86 méter mély kutat a vár vízellátására.
A felső vár legrégibb épületeit a hagyomány szerint Thurzó Ferenc építtette át a mai alakjukra. Ott egyensúlyoznak a keskeny sziklán és csak csodálni lehet egykori építőinek szakértelmét, merészségét.
A vár pontos eredetére nem találni hiteles leírást. Mikszáth Kálmán egy helyütt azt írja, hogy „Árvát szóbeli hagyományok szerint a templárius lovagok építették”. Első ismert birtokosai a Balassák voltak, évszázadokon át Árva vármegye központja volt.
„Az Anjouk alatt, mint királyi vár már nagyon meg volt erősítve. Aminthogy igen helyesen, mert akkoriban Lengyelországgal volt tömérdek galiba, s Árva várának nagy presztízse volt mint véghelynek” – hogy ismét jeles írónkat idézzem.
Valóban komoly stratégiai szerepét két adottságnak is köszönhette: egyrészt a Buda felől a vár lába előtt kanyargó, Krakkó irányába vezető útvonalat védte, másrészt egyik legészakibb végvárunk volt a lengyel határon.
