DALMÁCIA
Dalmácia virágai
A néhai kalandozások kora elmúlt, de nem úgy a kedv: utazni, világot látni jó! Ezt senki nem vonja kétségbe. Szeretünk magunknak újra megélni egy korábban már bebarangolt vidéket, vagy éppen újat felfedezni. Ez az ország, aminek virágaiból most néhány szirmot ajánlunk, mindkettőre jó. Nagy hegyein túljutva nem a mesés Óperenciás tengert pillantjuk meg – mert a monda szerint az egy másik irányban van - de a látvány mindenképpen megállítja az utazót. Aki évente visszajár ide, az is rácsodálkozik minden egyes alkalommal az arcátlanul kék vízre, ami nem csak a képeslapon olyan, a valóságban is.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Európa egyik legszebb tengere, az Adria ilyen elérhető közelségben van hozzánk. Jelenlegi célpontjaink autópályán is jól és emberi időben megközelíthetők, hogy aztán mielőbb belevethessük magunkat a mediterrán hangulatba, jelentse az számunkra a tengert, régi romokat, vagy egyszerűen barangolást az ódon és szűk utcácskákban. Látnivaló akad bőven és közülük is koronaékszernek tekintendők mindig is a világörökség helybeli nevezetességei.
A Krka Nemzeti park
A Krka Közép-Dalmácia legnagyobb és legszebb karsztvidéki folyója, amely Knin-nél ered, majd a hegyeken átküzdi magát a szárazföld belsejéből és a tengerhez közeledvén tavakon és káprázatos vízeséseken keresztül jutva éri el a tengert Sibeniknél. De mielőtt édes vize végképp eltűnne a nagy kék testvér hullámaiban a természet hatalmas sziklafalakat állított tisztelgésül a torkolatához. Lecsillapodott szakasza a közeli autópálya viaduktjáról is jól látható, amint kitekergőzik a kecskék által benépesített zöldellő hegyoldalak közül, majd a völgyhíd előtt, Skradinnál mint egy tó, kiszélesedik.
Itt hajóra szállunk, hogy felfelé a folyón megtegyünk egy 20-30 perces utat egyre beljebb a hegyek közé, míg nem az erősödő morajlásból sejtjük, hogy a háziúr otthon van és igen csak dolgozik. A vízesés aljától gyalogos sétával járhatjuk be kiépített ösvényeken a folyó mindkét partját és közben a szem nem tud betelni a vakítóan fehér habokkal, amint kifogyhatatlanul ömlenek lefele a hegyoldal lépcsőin, vagy itt-ott eltűnnek egy fa, bokor gyökerei közt, hogy aztán a legmeglepőbb helyeken bukkanjanak elő ismét és csendesedjenek el az „Ősi jakuzzi” kiszélesedett medencéjébe érve.
Sibenik
A nemzeti parkkal közvetlenül szomszédos a már említett Sibenik, amit a tenger felől számos kis sziget vesz körül és tőle kicsit északra fekszik a Kornati Nemzeti Park a maga 150 fehér, kopár és lakatlan szigetével. A várost korábban több erőd is sikerrel védte, melyek ma mind látogathatók és gyönyörű kilátás nyílik róluk. Ezek a Szent Mihály, a Szent János, a Subicevac, és a Szent Miklós, amely az Adria legerősebb védműve volt.
Olasz reneszánsz mesteremberek keze munkáját dicséri a rendkívül szép Városháza, mely ma Sibenik egyik jelképe, olyannyira, hogy szinte nem is találni nélküle képeslapot. Itt található a világörökségi védettséget élvező Szent Jakab katolikus székesegyház, amit annak idején még velencei gótikus stílusban álmodtak meg, de aztán a hosszú, mintegy 100 évi építkezés végére már reneszánsz jelleget öltött. Az eredeti tervekhez képest egy oldalhajóval, apszisokkal, keresztelő kápolnával egészítették ki a katedrálist, külső falát 71 kis emberfejet ábrázoló szoborral díszítették.
A sibeniki városnézés után, ha gyönyörű partszakaszokat szeretnénk látni délnek indulván, akkor mindenképpen válasszuk a régi tengerparti utat. Rövid autózás után elérkezünk egy kis romantikus halászfaluhoz, amit minden erre megfordult turista ismer.
Primosten
A kis halászfalu valaha egy sziget volt, amit az idők során gáttal kötöttek össze a szárazfölddel. A falu legmagasabb pontján van temploma, körülötte, ahogy már csak szokott, a temetővel. Keskeny, kikövezett utcácskákon jutunk fel a kicsinyke magaslatra, itt-ott régi, hagyományos cserepezésű házikók emlegetik fel a múltat.
Primosten az Adria azon kevés partszakaszai közé tartozik, ahol a tenger vizét nem tarkítja, a horizontot nem takarja sziget. Ezért aztán a templom nyugati oldalán a temetőből zavartalanul élvezhetjük végig, amint a Nap vörösen izzó korongja beleereszkedik a csillogó víztükörbe.
Trogir
A spliti öböl nyugati sarkában, egy aprócska szigetre épült városkát a dalmát partvidék egyik ékkövének tartják. Nem ok nélkül került fel a világörökségek kitüntető listájára.
A szárazföldről egy kicsiny hídon át jutunk a szigetre és ott mindjárt a 17.századi reneszánsz kapun léphetünk be a középkori hangulatot árasztó Trogir óvárosába. Lévén, hogy a városka nagyon kicsi, szinte pár lépés után a főtérre jutunk. Itt áll a román stílusú Szent Lőrinc dóm. Bejáratát a középkori szobrászművészet egyik legszebb alkotása, a bibliai képeket ábrázoló Radovan kapu díszíti 1240-ből. Ugyan csak itt a főtéren áll a Városháza, mely hajdanán egy velencei helytartó palotájaként szolgált, udvarán hangulatos kút fogadja a látogatót. A tér másik oldalán szemléli a múló időt az óratorony, mellette pedig a 15. századi loggia, a régi ítélkezés színhelye állna a maga szigorával, de ma már csak látnivalóként szemlélik a turisták.
A székesegyházzal szemben áll a 15. század óta Trogir akkori nagy tiszteletnek örvendő családjának lakhelye, a Cipiko-palota, a városka talán legszebb középkori épülete.
A pálmafákkal övezett tengerparti sétánya egyúttal a ma is használatos régi kikötője a városnak. Ezen végigsétálva érjük el a Kamerlengo erődöt, melyet a 13. században kezdtek építeni a velenceiek ellen, de a sors fintoraként épp a velenceiek fejezték be, hogy vaskos falai a töröktől óvják a várost. Közel hozzá találjuk a védelmi rendszer másik végpontját, a Szent Márk tornyot.Sokan vallják, hogy Trogir egy miniatűr Velence. Reneszánsz palotáival, templomaival, keskeny utcácskáival, zsibongásával tényleg elhiteti velünk kis időre e hasonlóságot.
