ÉPÜLETEK - ÉPÍTÉSZEK
A Budapesti Nagycsarnok
Pecz Samu, a városépítő
Pecz Samunak olyan szép épületeket köszönhetünk, mint Debrecenben a Református templom, Pozsonyban a Királyi Posta és Távírda épülete, Kolozsváron a Széki-palota, Beregszászon az Állami Főgimnázium, Fiumében a Tengerészeti Akadémia. A sor Budapesten folytatódik: a BME Központi Könyvtára, a Magyar Országos Levéltár, a Nagyvárad térnél álló Tisztviselőház, a Városligeti fasori Evangélikus templom és fiúgimnázium (önéletrajzában a legkedvesebb munkájaként említi) , a Múzeum körúton a Gólyavár, a Szilágyi Dezső téri Református templom.
Volt egyszer egy főváros, még épp hogy negyedszázada hívták csak Budapestnek és oly mértékű növésben volt, hogy akkori gazdái nem győzték "szabóhoz" hordani, rendre új "ruhát varratni" neki. Készült bőviben mindennapi és ünnepi viselet utcák, terek, paloták, iskolák, templomok, középületek képében, hogy nem csak a turisták, de mi magunk is csodájára járunk.
Ennek a korszaknak máig egyik legszebb, azóta is funkcionáló épülete a Pecz Samu tervezte Nagycsarnok, vagy más nevén a Központi Vásárcsarnok a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, a Vámház-körúton. Az, hogy éppen ide épült, nagyon is logikus volt. A Duna szinte teljes fővárosi szakasza végig rakpart volt, ahonnan, vagy éppen ahova özönlött a rengeteg áru, alapanyag, mindenféle portéka. Itt volt a szomszéd telken a körút névadója, a vámház és kínálkozott, hogy ide építsék föl a Budapest ellátásában oly fontos Vásárcsarnokot is.
Pest szülötte volt 1854-ben és Budapest halottja lett 1922-ben Pecz Samu az építész, a tanár és udvari tanácsos. Érettségit követően a József Nádor Műegyetemre iratkozott be, majd két évet Stuttgartban, másik kettőt Bécsben tanult.
Akkoriban a diploma feltétele másfél év gyakornokoskodás volt, amit Schulek Frigyes mellett töltött, így részt vehetett a budavári Nagyboldogasszony-templom felújításában. Ezután pár évet Hauszmann Alajos irodájában dolgozik, aki ebben az időben a Nádasdyak kastélyát építi. Itt született meg Pecz első műve, a nádasdladányi neogótikus plébániatemplom. Talán mesterei, illetve külföldi tanulmányai hatására különösen vonzódott a középkori stílusokhoz, ami minden művén szemet gyönyörködtetően köszön vissza. A téglából épített, hagyományos gótikus szerkezetetek mellett különböző vasszerkezeteket és betont is használt.
A csarnoknak saját iparvágánya volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a Dunával, a rakparttal. Az épület szélessége 60, hossza 220 méter, a főhajó fesztávolsága 20,5 méter, melyhez mindkét oldalon 6-6 keresztirányú oldalhajó csatlakozik.
A csarnok fő-és oldalhajóin lévő hatalmas ablakokon árad be a fény, ez adja a fő világítást. A szellőzést a tető gerincén lévő nyílások biztosítják. Erre azért is szükség volt, mert annak idején gőzmozdony is betolatott ide, ennek gőzét, füstjét is fönt vezették el. A csarnokba 3-4 váltással 22 vasúti kocsit toltak be a piac nyitása előtt, az áru másik nagy része pedig a Dunáról érkezett. Az alagsorban voltak a hűtőkamrák, hozzájuk az úgy nevezett angol aknákkal vezették be a friss levegőt, amit aztán a tartóoszlopok belsejében lévő vascsövek juttattak ki a tetőre. A fönti szellőzők természetesen díszes Zsolnay kerámiafejekben végződnek.
Az épület kettős padozaton áll, ami segít a Duna közelségéből adódó talajvíz elleni szigetelést megoldani, emellett itt helyezték el a gépészeti vezetékeket is.
A Vásárcsarnoknak három szintje van, az alagsorban az egyik oldalon a halárusok és a savanyúságos üzleteket találunk, a másik oldalon raktárak vannak. A földszint a leglátványosabb a számos zöldséges, gyümölcsös, húsos, üzletével itt bonyolódik a forgalom legjava és innen nyújtja a legizgalmasabb látványt a csarnok fényeivel és az épület csodálatos acélszerkezetével. Az emeleti galéria soron ajándéküzletek és vendéglátóhelyek várják vevőiket.
Az épületet 1977-ben műemlékké nyilvánították, azonban a háború utáni hevenyészett helyreállítás idővel megtette a hatását, mert 1991-ben életveszélyessé vált és nem lehetett már tovább odázni a teljes helyrehozatalát. A felújítás során eltüntették belőle a hatvanas években összetákolt bódévárost, az utcafronton mozgólépcsőket kapott, de ezt leszámítva mindenben visszanyerte eredeti formáját, elrendezését.
A Vásárcsarnok 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legrangosabb díját, a FIABCI "Prix d'Excellence" kitüntetését. A piac nem csak a helybelieknek kínál esztétikus bevásárlási lehetőséget, de igen népszerű turista látványosság is.
Szöveg és fotó: Jakatics Róbert
Várkert Bazár
A 19. század Pest-Budája két külön világot testesített meg. Nem csak azért, mert az 1873-as egyesítésig külön városnak számítottak, hanem azért is, mert a reformkortól Pest viharos gyorsasággal fejlődésnek indult. Azon a parton sorra épültek a paloták, impozáns korzóján pesti dámák és urak sétálgattak, egymás után nyíltak az elegáns szalonok, üzletek. Ezzel szemben a budai oldal jó évszázadnyit visszamaradt kicsi és vidéki jellegű házaival.
Az egyesült és immáron nagyméretűvé vált főváros arculata megkövetelte, hogy a pesti oldallal szemben, a királyi vár tövében a helyszínhez méltó reprezentatív épületet emeljenek, mögötte a hegy oldalát pedig egy díszkert ékesítse. A tervek elkészítésével megbízott, akkor már híres építésznek, Ybl Miklósnak nem volt könnyű dolga, mert a város panorámáját meghatározó várhegy, s a rajta álló palota arányaihoz igazítva kellett egy olyan épületet alkotnia, ami látványában, méretében illik a helyhez és a pesti oldalról is megakad rajta a tekintet.
Akkoriban sokan úgy gondolták, hogy Ybl élete fő művét álmodta meg ebben a neoreneszánsz épület együttesben, amely a magyar romantikus építészet egyik legszebb alkotása lett. Az 1875-1882 között felépült Várkert Bazár méltó keretet adott végre a Várhegy innenső végének és átadását követően kiegyensúlyozott arányaival, szépségével mindig is osztatlan sikert aratott.
Tervezésekor Ybl a hely építészeti adottságait, a meglévő várfalakat, kortinafalakat, vízhordó lépcsőt szervesen integrálta az új létesítménybe, megoldván egyúttal a Palotába történő feljutást is. Az épület együttest északról a Testőrségi Palota, délről bérházak zárták le. A mértani közepénél lévő lépcső feljárót két kőoroszlán őrzi, fölöttük egy pavilon áll, amelynek homlokzatát dór oszlopokon álló, a négy évszakot szimbolizáló szobrok díszítik. Innen indulnak el mindkét oldalon az enyhe emelkedésű szimmetrikus lépcsősorok a kert, illetve a Vár irányába. Innen jobbra és balra, az utcafronton húzódik egy-egy impozáns pavilonnal lezárt két árkádsor. Ezekben a terveknek megfelelően üzletek nyíltak az átadást követően, de sajnos nem sikerült a pesti oldalt ellensúlyozni, mert vásárlóközönségük kevésnek bizonyult és a boltok bezártak. Már öt évvel az átadás után festőiskola, különféle műtermek jelentek meg a rövidéletű bazárok helyén. Persze az ország végül is ezzel sem járt rosszul, mert kivételes képességű alkotók dolgoztak itt, mint pl. Stróbl Alajos, Fadrusz János, Istók János, Ligeti Miklós, akiknek olyan munkákat köszönhetünk, mint pl. a Nemzeti Múzeum előtti Arany János szobor, Mátyás király lovas szobra Kolozsváron, Bem apó szobra a Bem térem és Anonymus szobra a Városligetben.
A Várkert Kioszk előtt 1896-ban állították fel Ybl Miklós szobrát és a tér azóta is az ő nevét viseli.
A Várkert Bazár a II. Világháború heves harcaiban jelentős károkat szenvedett és helyreállítására csak 1957-1961 között került sor, amikor is új funkciót talált ki neki az akkori politika: jó két évtizeden át a Budai Ifjúsági Park működött itt, legendás koncertjeire még emlékszik az a korosztály. A koncertek és az idő újból kikezdték a bazársort és 1984 óta elhagyatottan és egyre lepusztultabban várta jobb sorát. Az épületegyüttes felújítása megtörtént, fénykorát idéző pompájában és kiállító termeivel várja a nagyközönséget.
Szöveg és fotó: Jakatics Róbert
