NAGY UTAZÓK,FELFEDEZŐK
Famous Explorers and Travellers
Gróf Benyovszky Móric
(1741 - 1786)
Négy földrész vándora - Madagaszkár királya
Nem igen akadt olyan világjáró honfitársunk egykoron, aki ilyen rövid életút során földkerekségünk annyi részén megfordult volna, mint Benyovszky Móric, aki végigkatonáskodta életét magasztos eszmék érdekében. Élete kész regény volt, ugyanis számos ország történelem könyvébe írta be a nevét és kalandjai mellett némely földrajzi, néprajzi leírásai világelsők voltak.
Benyovszky Móric 1741. szeptember 20-án (egyes források szerint inkább 1746-ban) született a Nyitra-vármegyei Verbón Benyovszky Sámuel császári tábornok és Révay Róza elsőszülött fiaként. A négygyermekes családnak ő lett a leghíresebb sarja, jóllehet Emánuel fivére is magas rangokat töltött be élete során, bár az ő hírneve meg sem közelítette világjáró bátyjáét. Neveltetését a császári fővárosban kapta és a családi hagyományoknak megfelelően katonai pályára küldték. Igen fiatalon, de már rangban lovassági parancsnokként és főstrázsamesterként részt vett a hétéves háborúban (1756-1763).
Még ha az első születési dátum is az igaz, akkor is csupán tizenöt éves volt, mikor Mars istennel és hadaival közeli ismeretségbe bonyolódott. Ám a császári udvar figyelmét először mégsem hadi tettei irányították az ifjú Benyovszkyra, hanem egy örökösödési vita. A szülők halála után a jelentős birtok felét anyja korábbi házasságából származó leányaira, míg másik felét Móricra és testvéreire hagyta. Ekkor a mostoha testvérek erővel elfoglalták az egész birtokot, a Benyovszky ifjakat pedig elkergették. Móric erre a hírre hazasietett és az akkori magyar jogrendnek megfelelően erőszakkal visszafoglalta az őket megillető jussukat. Nem maradt el a válaszlépés, mert az örökséget keveslő családok feljelentették Móricot Bécsben, ahonnan fittyet hányva a hazai jogra, jött is az elfogató parancs.
Benyovszky ekkor Lengyelországba menekült atyai nagybátyjához, aki igen megkedvelte az ifjút és mivel az híján volt saját utódnak, hát örökbe fogadta. Immáron lengyel nagybirtokosként tanulmányszerzés végett megjárta Hollandiát, Angliát, majd mire visszatért új hazájába, addigra kitört a háború a függetlenséget áhító lengyelek és a terjeszkedő Orosz Birodalom között.
Szöveg: Jakatics Róbert
Szabadságharcos Kamcsatkában
Benyovszky, aki mindig is hitt a magasztos, nemes eszmékben, rögtön kardot rántott, hogy a szabadság védelmére siessen. „Nem a lengyel nemzetért harcolt ő, nem a dicsőségért, hanem a népszabadságért”, fogalmaz Jókai a róla írt könyvében. Ugyanott utal rá a szerző, hogy ajánlatot kapott a cári udvartól, mely szerint fényes hadi pálya és fényűző birtokok várták volna a jóképű fiatalembert, „És ő ahelyett választotta a szabadsághősök sorsát, akiknek díszruhája a fegyvertépte rongy, érdemrendjeik a sebhelyek, palotájuk a börtön, hírnevük a kigúnyoltatás”. Érdemes e jellemzést megjegyezni, mert Benyovszky egész életét végigkísérte.
1769-ben egy csatában súlyosan megsebesült és fogságba esett, ezt követően egy ideig a szentpétervári erődben raboskodott, majd ő sem kerülhette el az akkori kegyetlen orosz büntetést, a szibériai száműzetést. Kamcsatka Bolsereck börtönerődjébe meneteltetik megannyi társával egyetemben.
A művelt és kiváló nyelvérzékkel rendelkező ifjú hamar elnyerte a kormányzó bizalmát, a regény szerint nem kevésbé annak Atanázia nevű leányáét, akit később meg is szöktetett a börtönszigetről. Ott töltött raboskodása alatt Benyovszky készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását.
A fegyenctelepre nemsokára száműzött cári tisztek érkeztek és 1771-ben felkelés tört ki, amiben Benyovszkynak nem kis szerepe volt. Többek között ő fogalmazta meg kiáltványukat, ami a történelem későbbi felkeléseinek, forradalmainak a mintájául szolgált. A zendülést leverték, Benyovszkynak is csak nagy nehézségek árán sikerült hajóval elmenekülnie. Útja során az Északi sark vidékét is megközelítette, megkerülte Kamcsatkát, föltérképezte a Bering-tenger szigeteit, majd Amerika partjaitól délnek vette az irányt.
Utazóból király
Japánon át Macaóba utazott, de a következő év derekán már a francia udvarban sürgölődött, minek eredményeként XIV. Lajos szolgálatába fogadta és a Mauritius-szigetekre küldte. Az volt a feladata, hogy Madagaszkáron hozzon létre egy francia telepet, amit Benyovszky illendően végre is hajtott, 1774-ben megalapította Louisburgot és három expedíció során feltérképezte a sziget belső területeit. Tetteiért megkapta a francia báró címet.
A bennszülöttek („malagasok”) körében hamarosan híre terjed emberségének, mert nem öldökölt, a hadifoglyokat megkímélte, a sebesülteket gyógyíttatta, sőt éhínség idején élelmet osztott közöttük. A malagasok királyukká választották és hogy ez ne ütközzön francia megbízatásával, kilépett az udvar szolgálatából. A francia király nem ismerte el önállósági törekvéseit és lemondatta tisztségéről. Miután 1777-ben visszanyerte Mária Terézia kegyeit és visszatért Magyarországra, részt vett a bajor örökösödési háborúban és II. József királytól megkapta a grófi rangot.
.jpg)
„Vivát Benyovszky!”
Nem sokat időzhetett itthon, mert az Újvilágból hírek jöttek, Amerikában kitört a függetlenségi háború. Mint a népek, nemzetek függetlenségének elkötelezett híve, Benyovszky rögtön átkel az óceánon, de nem engedték már csatlakozni a külföldi légióhoz, ezért hazatért és jobb híján föltérképezte a magyarországi vízi-és szárazföldi útvonalakat, Fiuméban tengeri kikötő létrehozását sürgette, amely a Habsburg Birodalom tengerentúli kereskedelmének központja lehetett volna, de a bécsi udvar ettől mereven elzárkózott.
Ezután ismét Amerikába utazott, hogy Benjamin Franklin szárnyai alatt légiókat szervezzen, de ezúttal sem járt sikerrel, mert az amerikaiak nem akarták, hogy annyi idegen harcoljon a függetlenségi háborújukban. E kudarc újból Madagaszkár felé irányította, ahol folytatta a korábban abbahagyott gyarmatosítást.
Egy baltimore-i kereskedő jóvoltából felszerelt egy expedíciót, amely Madagaszkár szigetén kívánt újabb településeket létrehozni. 1785 nyarán megalapította Mauritanie-t, de a francia udvar katonaságot küldött oda, hogy számolják föl az erődítést. Benyovszky védekezésre rendelkezett be és a bennszülöttekből csapatot szervezett, de a francia túlerővel nem bírtak, maga Benyovszky golyótalálatot kapott és meghalt. Mindössze 45 éves volt, erődje tövében temették el. Még jóval halála előtt megírta élete kalandos történetét, amit angol nyelven ki is adtak és Jókai fordította magyarra. Benyovszky számára ez az írása hozta meg az igazi világhírt.
Benyovszky számos helyén a világnak megelőzte a híres felfedezőket, mégsem ő híresült el az egyes útjairól, mivel emlékiratai csak a nagy fölfedezések, expedíciók után jelentek meg. Így híresülhetett el például James Cook a Csendes-óceáni felfedezéseiről, pedig némely szigeten Benyovszky már évekkel a neves angol előtt partra szállt. Tervei a korszerű folyami és tengeri hajózásról, külkereskedelemről legalább egy évszázaddal megelőzték korát.
Megítélése korábban változó és ellentmondásos volt, láttatták hősnek ugyanúgy, mint kalandornak, becsületes férfiúnak, vagy álmodozó világcsavargónak. Ami bizonyos, hogy négy kontinensen szerzett tapasztalataival, a továbbadott ismeretekkel, a különböző népek, kultúrák közötti kapcsolatteremtés képességével korának mindenképpen kiemelkedő alakja volt. Emlékiratait több nyelven kiadták, vagy különféle irodalmi művek regények alapjául szolgáltak. Életútjának egyik legjelentősebb kutatója az író, Jókai Mór volt, aki regényben foglalta össze kalandjait.