NAGY UTAZÓK,FELFEDEZŐK
Famous Explorers and Travellers
Louis Antoine de Bougainville
(1729-1811)
Murvafű és Polinézia
Van köze a két különböző névnek egymáshoz? Igenis is meg nem is. Eredetét tekintve a murvafű Brazíliában volt őshonos, onnan pedig Polinézia elég távol esik. Nos, erre valók a nagy utazók, hogy szokatlan dolgokat, tájakat kössenek össze nevükkel. Így történt ez hősünkkel is, aki elhajózásakor még álmában sem tört botanikai babérokra, sokkal inkább földrajziakra. De hát az élet akkoriban sem mindig arra kanyarodott, amerre szépen eltervezték.
Louis Antoine de Bougainville 1729-ben született Párizsban egy jegyző fiaként. Apja kedvére jogot kezdett tanulni, de hamar belátta, hogy az íróasztal nem az ő világa. Egy „huszárvágással” megoldotta ezt a dilemmát és belépett a hadseregbe a legendás muskétások közé. A tanulást persze nem hagyta abba és még csak 25 éves volt, mikor kiadott egy könyvet az integrálszámításról.
Matematikai pályafutása csupán erre a kis kanyarra terjedt ki. Figyelmét ezután sokkal inkább a földrajzi ismeretek, a planétánk és annak még ismeretlen szegletei kötötték le. 1755-ben diplomáciai szolgálatba lépett és Londonba küldték, ahol bekerült a Londoni Királyi Társaság tagjainak sorába.
Egy évre rá elkezdődött kalandos élete azzal, hogy dragonyos kapitányként Kanadába küldték és részt vett az angolok elleni háborúban. A hadiszerencse váltakozásai közt időnként különböző feladatokkal hazaküldték Párizsba és e tengeri utak során kellő jártasságot szerzett a hajózásban, mely meghatározta későbbi életét.
A háború utolsó éveiben diplomáciai feladatokat látott el és közben a ranglétrán is szépen haladt fölfelé. A békeszerződés után Párizs máris új területek után nézett és 1763-ban bemelegítésként Bougainville-t megbízta, hogy az addig még civilizálatlan Falkland-szigeteken alapítson egy francia kolóniát.
Szöveg: Jakatics Róbert
Bougainvillea
Bougainvillea
1766-ban XV. Lajos királytól megkapta élete nagy megbízatását, hogy hajózza körbe a Földet és persze mellesleg találjon új területeket a francia kolonizációra. Ezzel a tettével sokat csiszolna Franciaországnak a Hétéves Háborúban megtépázott presztízsén, ő maga pedig a nyugati világ 14. hajósa lehetne, aki körbehajózta a bolygót.
Az expedíció 1766. november 15-én hajózott ki Nantes-ból a „La Boudeuse” és az „Etoile” nevű vitorlásokon fedélzetükön 330 emberrel, köztük csillagásszal, botanikussal, orvossal, mérnökkel, térképésszel, történésszel.
Egy rövid brazíliai kikötésüknek köszönhetjük a megannyi színben pompázó kúszócserje, a murvafű megismerését. A mára sokfelé elterjedt, kerteket, parkokat díszítő cserjét Bougainvillea-nak hívjuk.
Az expedíció átkelt a Magellán-szoroson és hozzálátott a dél-csendes-óceáni térség átkutatásához, feltérképezéséhez. Útja során érintette Tahiti szigetét, a Szamoa-szigeteket, az Új-Hebridákat. Megközelítette „Terra Australist”, aminek ekkorra már csak a keleti partjai voltak „incognita”. Elérte a Nagy Korallzátony csodálatos világát, de mélymerülésű hajóival nem tudott átkelni a zátonyokon, így északnak fordult. Hamarosan megtalálta, illetve újra fölfedezte a régóta keresett Salamon-szigeteket. A szigetcsoport legnagyobbik tagja ma is az ő nevét viseli.
A kutakodás közben a legendás Kincses-szigetek két tagját is meglelte. A Csendes-óceán déli szigetvilágának bejárásával, feltérképezésével teljesítette küldetését az expedíció és jó szelekkel hazafelé vették az irányt. Megkerülték Új-Guineát, Javát, mielőtt elérték volna az Indiai-óceánt, majd a Jóreménység foknál megkerülték Afrikát és két hajójuknak nem sokára hazai kikötőben lövették a dísztüzet.
A vállalkozás minden tekintetben sikeres volt, jelentős veszteség nélkül körbehajózták a Földet, nem keveredtek sehol csetepatéba, a betegségek is elkerülték őket, számos felfedezést tettek és előkészítették a Csendes-óceán déli szigeteinek egy részét a francia gyarmatosítás számára. Ez Francia Polinézia, amely ma is Franciaország fennhatósága alatt áll.
Louis Antoine de Bougainville a nagy expedíció után a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, több kitüntetést is kapott, hazájában nemzeti hősként tisztelték. Kétszáz évvel ezelőtt, 1811-ben halt meg, és sírboltját a francia nép nagyjai közt, a Panthéonban találjuk.
_jfif.jpg)
