NAGY UTAZÓK,FELFEDEZŐK

Famous Explorers and Travellers

Xántus János

(1825 - 1894)

"Levelek Éjszakamerikából"

 

Régebbi korok nagy utazóira, felfedezőire mai szemmel visszatekintve gyakran elcsodálkozunk, hogy körülüményeikhez, a technikai adottságaikhoz képest milyen bátorsággal, eltökéltséggel, milyen eltántoríthatatlansággal indultak el a nagy útra, a messzi ismeretlenbe. Ilyen volt Xántus János is, akinek nevéhez számos növény és állatfaj meghatározása fűződik, megkérdőjelezhetetlen érdemeket szerzett az állat-és növénytani, a földrajzi és etnológiai tudományának művelésében, az itthoni gyüjteményi-és múzeumi ismeretterjesztés létrehozásában. Kalandos életútja, pályafutása méltó helyet érdemel utazóink, felfedezőink sorában.

Xántus János a Somogy megyei Csokonyán született 1825. október 5-én. Mindjárt a származását tekintve kétféle nézet uralkodik, mert egyik szerint görög ágakra vezethető vissza a családfa, a másik szerint székely és a família eredeti nevét („Szeöke”) latinosították. Legvalószínűbb, hogy görög ősei a 15. században vándoroltak Erdélybe. Akár hogy is történt, a családnév annak idején kapott egy szép magyar ékezetes á-betűt és helyesen Xántus-nak írják.

Apja a Széchenyi család Somogy megyei birtokainak jogi intézője, majd később a vármegye főügyésze volt. Fiának is a jogi pályát szánta, aki gimnáziumát a győri bencéseknél végezte, majd Pécsre került a püspöki líceumba a jogi stúdiumok végett. Ügyvédi vizsgáit Pesten tette le 1847-ben. Rá egy évre önként csatlakozott a forradalom nemzetőrségéhez, majd honvéd tüzér lett és részt vett a pákozdi ütközetben is. Egészen a huszár főhadnagyi rangig vitte és részt vett Komárom védelmében. Egy kitörési kísérlet során osztrák fogságba esett, de onnan szabadulván is hangoztatta hazafias nézeteit, melyek miatt Prágában elfogták és büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe közlegénynek. Sikerült megszöknie és Németországon, Belgiumon keresztül Londonba emigrált és 1852-ben elhajózott az Egyesült Államokba.

Szöveg: Jakatics Róbert

Amerikai útja

 

Először New Yorkban vállalt alkalmi munkákat, így aztán volt újságkihordó, matróz, bolti eladó, zongoratanár, gyógyszerész, kubikos. Részt vett a transzkontinentális vasút nyomvonalának kijelölésében, az Arkansas folyó forrásvidékének felkutatásában, majd Indianában topográfiai felméréseket, a Csendes-óceán partvidékén pedig meteorológiai megfigyeléseket végzett. Mindezek mellett komoly állat-és növénytani gyűjteményt szedett össze. Amerikában elismert természetrajzi gyűjtővé vált. 1855-ben belépett az amerikai hadseregbe szanitéc őrmesternek (Vésey Lajos álnéven), mely során megfordult addig ismeretlen területeken, kapcsolatba került indiánokkal is. Emberséges, megnyerő modorával elnyerte a földjeikről elűzött indiánok bizalmát, mindig is kedves vendégnek számított köztük. Tudományos gyűjtőmunkássága eredményeként a Philadelphiai Akadémia tagja lett.

Eközben családja idehaza Csokonyáról Győrbe költözött. Oda küldte Amerikában írt leveleit, élménybeszámolóit, melyeket Prépost István hírlapíró – Xantus engedélyével – 1858-ban Pesten kiadott „Levelek Éjszakamerikából” címmel. A levélantológia nagy visszhangot keltett és igazi sikerkönyv lett belőle. A sikeren felbuzdulva megírta az „Utazás Kalifornia déli részeiben” című könyvét.

1859-ben felmentését kérte a katonai szolgálat alól, hogy aztán minden idejét és energiáját az amerikai préri természetrajza feltérképezésének szentelhesse. Megbízásból tengeráramlási megfigyeléseket is folytatott, melynek köszönhetően a tenger élővilágát is behatóan kezdte vizsgálni, feltérképezni.

 

A Magyarországra küldött gyűjteményeknek, beszámolóknak, publikációknak köszönhetően munkássága egyre nagyobb elismerést vívott ki és 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Nemzeti hősnek kijáró tisztelettől övezve tért haza Győrbe 1861. november 18-án. Különféle bizottságok tiszteletbeli tagságával tüntették ki, közben megjelentette a Győri Közlönyben a nyugat-mexikói utazásairól írt leveleit. 1862 januárjában megtartja a tudományos Akadémián székfoglaló beszédét „Adatok a tenger természettani földrajzához” címmel.

Még az év derekán visszatér Amerikába és előbb a Tengerészeti Minisztérium titkára lesz, majd eleget téve a külügyminiszter felkérésének, 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja lesz.

Ekkor tisztségét feladva teljes természettudományi gyűjteményével visszatért Magyarországra.

A tudós Xantus

 

Xantus János nevét zoológiai szakmunkákban csak „Xantus”-nak rövidítették és az említett álnévnek köszönhetően Nyugaton mindmáig „John Xantus de Vesey”-ként is ismerik.

 

Több növény és állatfaj tudományos neve állít ma is emléket Xantus Jánosnak:

- a fészkesek családjába tartozó Chaenactis xantiana

- a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii

- a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti

- a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae

A hazatérés után

 

Hazatértét követően megromlott egészségi állapota, ezért Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, melyet egy erdélyi körutazás követett. Indítványozta egy természetrajzi könyvtár felállítását, nyugat-európai tapasztalatai alapján felvetette egy állami állatkert létrehozásának tervét. Köszönhetően Xantus állhatatos, kitartó szervezésének, munkájának a Pesti Állatkert 1866-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Az állatkert igazgatói posztját két évig Xantus János töltötte be. 1868-ban tisztségét feladva Kelet-Ázsiába indult egy osztrák-magyar expedícióval. Ceylonban, Sziámban, Kínában, Japánban folytattak gyűjtőmunkát, de Xantus összekülönbözött az expedíció vezetőjével azon, hogy a gyűjteményük bécsi, vagy a pesti múzeumba kerüljön-e. A vitának köszönhetően különvált az expedíciótól, Celebesz, Jáva és Borneó szigetén hatalmas anyagot gyűjtött, melynek legnevezetesebb példánya egy preparált orángután volt. Ezen felül mint egy 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai (vagy ahogy akkoriban mondták, „népismei” ) gyűjteménnyel tért haza, melyből megteremtették a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának (a későbbi Néprajzi Múzeumnak) az alapjait, amelynek kinevezték első őrévé (tulajdonképpeni igazgatójává). Xantus 1872-ben Rómer Flórissal állította össze a bécsi világkiállításra küldendő magyar néprajzi gyűjteményt. Ugyanebben az évben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, melynek később, 1890-ben megválasztották alelnökévé. 1894-ben súlyos tüdőgyulladáson esett át és elutazott az Adriára, hogy a sós levegőn keressen gyógyulást legyengült szervezetének, de hamarosan megbomlott elmével utazott vissza és rövid időn belül meg is halt. Hamvait a Kerepesi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra.

Tudte-e? Xantus a Vadnyugat hőse?

 

Az „Utazás Kalifornia déli részeiben” c. könyve megjelenése után Xantus Németországba utazott és élménybeszámolókat tartott, melyek során megismerkedett Karl May íróval. Az elbeszélések szerint az író engedélyt kért Xantus Jánostól, hogy regényeinek egyik főszereplőjét, Winnetou és az indiánok sápadt arcú barátjának alakját róla mintázhassa meg álnéven. A történetekkel együtt az „álnév” is világhírűvé vált és Old Shatterhand-et máig is ott őrizzük indiánregényeken felnőtt szívünkben.

Xantus János Henry-féle karabélya (a regényben Shatterhand-nek is ilyen volt) a győri Xantus János Múzeumban ma is megtekinthető.

Utazási és életmód magazin  -  Travel and Lifestyle Magazine
since 2018

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a trip&travel.hu nem vállal felelősséget.

  • Facebook Social Icon
Copyright © 2018-2021 by trip&travel.hu - All rights reserved.