HOZZÁVALÓK A KONYHA VILÁGÁBÓL INGREDIENTS
FOKHAGYMA
Garlic
.png)
Legelső termesztett növényeink egyike közel annyi idős, mint maga a mezőgazdaság - már 5000 évvel ezelőtt ismerték, fogyasztották és vallási rítusokhoz is használták. Az ókori kultúrákban alig volt még egy ilyen táplálék – hacsak nem a vöröshagyma – amely olyan nagy becsben lett volna, mint a fokhagyma. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban is ismert és elismert számos kedvező hatása miatt, melyet az egészségre gyakorol, hiszen az elmúlt évezredek során összegyűlt tapasztalatok szerencsénkre nemcsak fennmaradtak az utókorra, hanem napjaink vizsgálati eredményeivel még ki is egészültek.
S hogy melyek ezek a kedvező hatások?
Már a piramisok építőivel rendszeresen etették a fokhagymát, hogy erejük növekedjék és ne tizedeljék meg őket a betegségek. Hippokratész már nemcsak a betegségek gyógyítására, hanem a megelőzésére is ajánlotta. Shakespeare idejében afrodiziákumnak tekintették – ámbár kellemetlen aromája miatt ma ez igen elképesztően hangzik.
Az ókori népek amulettként viselték a nyakukban hogy a szemmel veréstől megvédje őket, és vámpírok ellen még a 19. században is hatásosnak hitték.
Pasteur volt az első tudós, aki antibakteriális hatású kémiai anyagokat fedezett fel benne.
Azóta pedig nem győzzük kapkodni a fejünket, annyi kedvező tulajdonság derül ki róla és újabb és újabb gyógyító és megelőző hatásokról szerzünk tudomást.
Jótékony, egészségvédő hatásai közül néhány: csökkenti a vérnyomást, valamint vér koleszterin és triglicerid szintjét, gomba- és baktériumölő, a legerősebb növényi antibiotikum, nyákoldó hatású, különböző rákkeltő anyagokkal szemben is sikeresen veszi fel a versenyt.
Vitamin- és ásványi anyagtartalmával nem pályázhat ugyan dobogóra, mivel csak B1-vitamint tartalmaz, de gyógyhatású anyagai igazi értéket képviselnek.
Ennek az évelő hagymás növénynek a gerezdjeit tavasszal vagy ősszel ültetik a földbe és akkor szedik ki a gumókat, ha a növény szára megsárgul. Felakasztva, füzérbe fonva szárítják.
A hagymagumó alliint és alliináz nevű enzimet tartalmaz. Az alliinből a sejtsérülés hatására – vagyis amikor összezúzzuk, lereszeljük, vagy elrágjuk - különböző vegyületek képződnek: pl. az allicin, amely újabb gyógyhatású kénvegyületekre bomlik. Ezek a kénvegyületek hő hatására vagy ki sem alakulnak, vagy felbomlanak, ezért javasolják a fokhagyma fogyasztását – amennyiben nem az élvezeti, ízfokozó hatás a cél, hanem a gyógyítás, vagy a megelőzés – nyersen.
A fokhagymát nyugodtan nevezhetjük „világfűszernek”, mivel ugyanúgy része az ázsiai, mint a mediterrán, vagy a balkáni konyhának, szeretik a franciák, mi magyarok pedig kifejezetten magyarosnak tartjuk a vele készült fogásokat. A piacokon és a bevásárló központokban nagyobb méretű fokhagyma fejeket is vásárolhatunk, de a tapasztalat szerint a kisebb hazai fejek sokkal intenzívebb ízűek, mint az importáltak.
Felhasználható levesek, főzelékek, saláták, salátaöntetek, mártások, kolbászáruk és kivétel nélkül minden húsféle készítéséhez, és akkor még nem is említettük a pirítós kenyér, és a lángos első számú ízesítését.
Kapható őrölt, vagy granulált formában is, de az igazi mégiscsak a friss fokhagymagerezd, amely intenzíven ízesit és egészségessé teszi ételeinket.
Sághi Ágnes
