.jpg)
Anna Butler-Payette
A 7° South utazási iroda vezérigazgatója
A Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja
BUSINESS - INTERVIEW
Ki gondolná, hogy a Seychelles szigetek egyik legjelentősebb utazási irodájának, az egyik legismertebb DMC (Destinations Management Company), a 7° South-nak részvény tulajdonosa és vezérigazgatója egy magyar hölgy? Anna Butler Payette 30 éve költözött a világ egyik legszebb szigetcsoportjára, az akkor egy éves kisfiával, követve férjét, aki ír-francia gyökerekkel bíró Seychelles-i család sarja. Jól járt a szakma és mondhatjuk, hogy a világ, hogy Anna nem lett szerb-horvát-magyar szakos nyelvész vagy tanár, hiszen így ma már sok tizezren köszönhetik neki álom nyaralásukat a Seychelles szigeteken. Anna, amellett, hogy mesés utazásokkal ajándékoz meg minket, Magyarország tiszteletbeli konzulja is a Seychelles szigeteken és a Magyar Lovagrend boldog tulajdonosa is. Első találkozásunk óta a földi Paradicsomban szerettem volna bemutatni olvasóinknak ezt a nem akármilyen életútat.
Szeszler Szilvia interjúja
- Kezdjük a jelen helyzettel – hogyan telnek a napok nálatok manapság?
Mostanában délelőtt dolgozunk, de remélhetőleg hamarosan visszatérünk a 8-tól 4-ig tartó munkaidőre. Valami kevés forgalmunk azért van a cégben. Amíg nem volt a Covid, egy évben száz napot külföldön töltöttem, egyfolytában utaztam Japántól Miamiig, Denvertol Pekingig, északról délre, vagyis nagyon kevés időm volt. Amikor visszatértem egy-egy útról, arra kellett koncentrálni, hogy az irodát vigyem tovább. Utazhatnék - ha utazhatnék, vagyis ha nem lenne a Covid –, mert a fiam visszajött New Yorkból és itt dolgozik velem, mint a cég General Managere; ez egy jó dolog és nagy segítség lesz nekem, könnyebb lesz a munkám.
- Nem akármilyen tisztséged van és úgy tudom, hogy egy nagyon értékes kitüntetés birtokosa is vagy.
Nos igen, már 17 éve a magyar állam tiszteletbeli konzulja vagyok itt a Seychelles-en. Tavalyelőtt, 2019-ben pedig az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam a Magyar Lovagrendet a magyar államtól. Mivel én Londonban voltam augusztus 20-án, amikor ezt a kitüntetést át szokták adni, így eljött ide a Magyar Nagykövet úr és tartottunk egy Magyar Estet amikor is én bemutattam egy Budapestről szóló filmet. Nagy rendezvény volt, ötven fős; konzulok, nagykövetek, turisztikai szakemberek és családtagok részvételével. Ott adta át a Nagykövet úr a kitüntetést, elhangzott a magyar és a Seychelles-i himnusz, rendkívül megható esemény volt. A konzuli tevékenységemen belül sok mindenben tevékenykedek, ez azt is jelenti, hogy tovább fejlesztjük a két ország közötti kapcsolatokat – itt nagy szerencsém van, hiszen nagyszerű nagyköveteink voltak és vannak Kenyában, nagyon segítőkészek. Olyan esetekben, ha utasokon kellett például segíteni, akik elhagyták az irataikat, pénzüket, akkor biztos háttérrel tudtam megoldani a problémájukat.
- Mesélj nekünk a kezdetekről!
Egy kis horvát nemzetiségi faluban Szentpéterfán születtem Vas megyében, ahol otthon horvátul beszéltünk és az óvodában tanultunk meg magyarul. Az általános iskola befejezése után a Szerb-Horvát Gimnáziumba jelentkeztem, ami a Rózsák terén van Budapesten. Ezután szerettem volna külföldön tanulni, így az akkori Jugoszláviába, Zágrábba küldtem el a felvételi kérelmemet az ottani egyetemre, koreográfia szakra, hiszen addigra már mintegy 10 éves táncos múlt állt mögöttem; nem professzionális, hanem különböző nemzetiségi tánccsoportokban. Felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Egyetemre, onnan kellett felvételiznünk külföldre. Sajnos a magyar kvóta már tele volt az általam kiszemelt szakon, így – hogy ne vesszen az ösztöndíj – más egyetemet kellett keresnem, ez pedig az Újvidéki Egyetem lett, ahol a Nyelvészeti Szakon volt hely. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, aki a Seychelles szigetekről jött és Alain Butler-Payette-nek hívták. Ír és francia eredetű a család, akik már Seychellen születtek. Ő Újságíró Szakon volt ösztöndíjas, később Párizsban fejezte be a tanulmányait Diplomácia Szakon és diplomata lett. 1984. februárjában házasodtunk össze Szentpeterfán, Magyarországon. Az egyetlen fiunk, André, aki most itt dolgozik nálunk még abban az évben decemberben született meg Szombathelyen.
- Hogyan kerültél a Seychelles szigetekre és miért pont oda?
Az én szakmámmal nem voltak túl jó esélyek az elhelyezkedésre, mert nagyon sok ilyen végzettségű volt Magyarországon, és mivel a férjem az angol, francia és spanyolon kívül szerbül tanult Jugoszláviában, vagyis nem tanult meg magyarul, így aztán ő egy diplomáciai állást pályázott meg a Seychelles szigeteken; az itteni Külügyminisztériumban helyezkedett el, mi pedig a fiammal egy évre rá követtük és 1986-ban érkeztünk meg a Seychelles-re. Azóta egyfajta kettős életet élek: otthon is van családi házunk és itt is. Nagyon szeretünk hazamenni és mivel én is rengeteget utaztam mindig, útba ejtettem az európai utak során Magyarországot is, különösen addig, amíg a szüleim éltek, szinte minden második hónapban sikerült egy-két napot együtt tölteni velük. Amikor ideérkeztünk, nem mondhatnám, hogy nagy hasznát vettem az általam ismert nyelveknek. Itt három nyelvet beszélnek: az angolt, a franciát és a kreolt, én viszont ezek egyikét sem beszéltem.
Szerencsére többen voltak itt, akik külföldi párt hoztak haza magukkal, így az angol nagykövet feleségéhez jártunk nyelvórákra; együtt néztük a „Gone with the Wind”-et és egyéb filmeket, és teázás keretében így kezdtük a nyelvtanulást, mielőtt az itteni nyelviskolát befejeztem. A franciát és a kreolt is meg kellett tanulnom, ha boldogulni akartam. Seychelles nagyon érdekes ország, a diplomácia nyelve a francia, az adminisztráció nyelve angol, az utcán pedig szinte csak a kreol használatos. Az ország szárazföldi területei nem nagyok és nincs különösebb ipar sem, így aztán a turizmus az, ami a legjelentősebb ágazat, itt kellett boldogulni. Ezért aztán szögre akasztottam a nyelvészetet és ott helyezkedtem el.
- Mi volt az első állásod?
Először majdnem tíz évig dolgoztam a Turisztikai Minisztériumban. Ez kiváló rálátást adott a szakmára és arra is, hogy az egyes szigeteken milyen a turizmus helyzete; milyen szállodák és látnivalók vannak, valamint ahhoz is jó alap volt, hogy ha saját cégben gondolkodom, azt milyen szempontok szerint alakítsam majd ki. Ez meg is történt: egy társsal megalapítottam a cégemet, annak ellenére, hogy már két másik utazási iroda is volt a szigeteken és elkezdtem a beutaztatást. Ők elsősorban a nyugat-európai piacot célozták meg, ezért úgy gondoltam, amikor 1991-92. tájékán óriási változások voltak a Kelet-Európai országokban és többfelé nyitottak, hogy felhasználva az orosz nyelvtudásomat, megpróbálkozom először a hatalmas orosz piacon, ahol mintegy 350 millió ember volt, aki szóba jöhetett, mint potenciális célpont. Úgy látszott, hogy jó volt az elgondolás, mert mindjárt a következő évben az ottani partner cégemmel 27 chartert tudtunk indítani Moszkvából. Mókás helyzet volt, hogy ott egy Seychelles-i helyi lakost vártak, mint üzleti partnert, én pedig megérkeztem európaiként, a folyékony orosz beszéd tudásommal, ami egyébként később is sokat segített nekem az üzlet területén.
- Hogyan hódítottátok meg a többi földrészt?
Azóta természetesen tovább nyitottunk újabb piacok felé, így például tagja lettünk az Amerikai Virtuoso es az európai TravellerMade hálózatnak, ahol rendszeresen bemutattuk, hogy a Seychellen a Luxus szegmensben utazunk. Magyarországot és Közép-Európát is célba vettem természetesen, ahol a nyelvtudásom ismét csak nagy előnyt jelentett a tárgyalások során. Magyarország tiszteletbeli konzuljaként sikerült a bilaterális kapcsolatokat is jelentősen fejleszteni, különösen a turizmus területén, olyannyira, hogy Magyarországról hét-nyolc chartert sikerült behozni back-to-back 2004-ben.
- Mi az, ami kifejezetten érdekel?
Minden Luxus tematikájú turisztikai shown és vásáron rendszeres részt veszünk, olyanokon, mint például az EL Miami, az ILTM Cannes, a WAA Capetown, a Pure Marrakesh, WTM London és az ITB Berlin.
Gyakran járok Moszkvában, New Yorkban, Pekingben, Tokióban; mindenhol, ahol megvan ez a luxus szegmens, próbálunk mindig új partnereket szerezni és ez az, ami megkülönböztet minket a másik két tour operátortól itt a Seychelles-en, mert ők a nagy beutaztatókkal, úgymint a Der Tours, Ruefa Reisen dolgoznak; nos mi nem, mert mi elsősorban a luxus turizmusra szakosodtunk. Ettől függetlenül, ha 2 vagy 3 csillagos kérés merül fel, természetesen azt is fogadjuk és megcsináljuk, de alapvetően az előbbi a specialitásunk.
- Milyen a mostani napi helyzet?
A Covid miatt most bezártunk mindent tavaly március óta, volt egy nagy lezárás magán a Seychelles szigeteken is; ilyenkor az ember arra gondol, hogy hogy fogjuk túlélni ezt az egészet. A 130 emberünkből a felét sajnos átmenetileg el kellett küldeni. Ilyenkor bizony zsebbe kell nyúlni, mert nem csak hogy a fizetéseket kell kifizetni, de a különböző szigeteken az irodák különféle költségeit, úgymint bérleti díj, áram, stb.
Szerencsére azért Private Chartereket fogadhattunk, ezek viszont csak a külső szigetekre mehettek (North, Fregate, Six Senses vagy a Felicite szigetek például), ahol egy éjszaka akár 3000 Euroba is kerül. Ezek a kis charterek segítettek abban, hogy ezekben a nagyon nehéz hónapokban valamiféle bevételünk is legyen.
Decemberben az izraeli piac volt jó, napi charterekkel, amíg be nem jött a járvány harmadik hulláma Izraelben és így december végén ez is leállt. A vakcinációban reménykedünk, és hogy ezzel áprilisra újra éled a piac. Itt nálunk a lakosság 75 százaléka megkapta az első, 30 százaléka pedig már a második oltást is, ez ad okot a reményre. Ebből adódóan reméljük, hogy április 15-ig meg tudjuk szerezni a tömegimmunitást. Én is megkaptam már az első oltást és a 60 alkalmazottam 80 %-a be lett oltva kétszer. Így bízom benne, hogy bárki, aki április második felétől jön és két oltása van, az mehet az országon belül bárhová. Most is lehet már látogatni a Seychelles-t, de még nem mindenhonnan és vannak az I. és II. kategóriájú országok. Én azt mondom, ha valaki eddig nem jött, akkor most már várja meg az április végét és akkor szabadon jöhet-mehet mindenhová, hiszen ha valaki eljön ide, tudjuk, hogy nem elég, ha egy szigetet lát; menjen át a többire is, hiszen mindegyik máshogyan szép. Vannak a belső, nagy gránit szigetek, mint Mahé, Prasline, La Digue, Silhouette illetve a külső, nagyrészt korall szigetek, amelyek hasonlóak a Maldív szigetvilághoz, csak itt nagyobbak (Alphonse, Desroches, Cosmoledo szigetek például).
- Kérlek, mesélj a cég fejlődési terveiről és a jövőbeni célokról!
Behoztam a fiamat is a cégbe, mint General Manager, mert lassan most már szeretném átadni neki a feladatok nagy részét.
Annak idején elindultunk egy olyan piaci szegmensben, amelyről senki sem gondolta volna, hogy menni fog, márpedig igen, mert itt vannak az olyan multimilliomosok, akik részéről az igény megvan rá. Minden országból érkeznek hozzánk privát charterrel ezekből a körökből. Fejlődünk tovább. Ahol most tartunk az egy átmeneti megállás, de reméljük, hogy április végétől újra beindul a forgalom. Biztató jelek, hogy folyamatosan jönnek az előfoglalások, de az a baj velük, hogy nagyrészt május utánra. Én azt mondom, hogy jöjjenek április után, akik utazást terveznek ide, mert akkor már nem kell mutatni a beoltottságot, a PCR tesztet sem, hiszen az ország lakossága nálunk már teljesen beoltott lesz. Addigra nem korlátozza az ide utazókat az, hogy ide lehet menni, oda nem. Hacsak a repülőn nem kérik, amivel ide utazik hozzánk, március után mi már nem fogjuk. Mi nagyon kicsik vagyunk itt a Seychellesen, ami a lakosság számát illeti, ezért most még nagyon kell hogy vigyázzunk és ezért vannak jelenleg még a szigorú beutazási korlátozások.
- Mely szigetek a legnépszerűbbek? Hová jönnek a legtöbben az utasaitok közül?
Akik Európából vagy Amerikából jönnek, azok kombinálják a szigeteket, nem úgy, mint mondjuk a Dubajiak, akik akár 4 napra is átugranak és csak Mahe-t, a fő szigetet választják. A hosszabb időre érkezőknek én azt szoktam ajánlani, hogy kombinálják a szigeteket de mindig kezdjék a távolabbival, La Digue-gel, majd onnan jöjjenek közelebb Praslin-ra, mindenhol maradjanak pár napot és utána érkezzenek meg Mahe-ra, ahol szintén tölthetnek egy jó egynéhány napot a nyaralásból; innen aztán könnyebb a reptérre jutni, hiszen a nemzetközi repülőjáratok erről a szigetről indulnak. 50 autónk van, tudjuk őket fuvarozni, ha szükséges és a reptérre is ki tudjuk időben vinni őket. Van Praslin szigetén is természetesen több buszunk és autóink is, de ha az időjárás mondjuk viharosabb, nehéz lehet esetenként áthozni őket Mahe-ra, ha az egy-két katamarán, ami ott üzemel, nem tud közlekedni a viharos időjárás miatt. Ilyenkor legrosszabb esetben helikopterrel hozzuk át őket, de az drága mulatság, 900 Euro egy fuvar.
- Te milyen útra jönnél a Seychellesre így, ennyi év után ismerve a helyi körülményeket?
Én olyankor jönnék, mondjuk áprilisban, amikor az időjárás hajózásra alkalmas. Bérelnék egy hajót, amelyen 2-3 kabin van és körül hajóznám a szigeteket. Megállnék mindenhol és megnézném a helyi látnivalókat, a helyi természetet és utána hajóznék tovább. Így látnának legtöbbet a szigetek szépségéből. Ezt a fajta hajós nyaralást leginkább csak a halászatot kedvelők választják, a nagy többség a szállodákba jön. De ha csak Mahe-ra jönnek a turisták, akkor is sok mindent láthatnak velünk, mivel innen visszük őket egész napos fakultatív kirándulásokra a többi szigetre vagy hajókirándulásra vagy akár az Air Seychelles kis repülőivel. Szezonban nálunk úgy járnak negyed óránként a kisrepülők, mint otthon a buszok.
- Mi a helyzet a külföldi alkalmazottakkal?
Sajnos azzal még egy kicsit várnunk kell, hogy vissza tudjuk őket venni, mert a jelen helyzetben nem tudjuk fedezni azokat a költségeket, amelyet számukra fizetnünk kell; nem csak a fizetést, de a lakást és olyan adókat is, amelyet a helyi alkalmazottakra nem kell. Sajnos, ez most nem megy. De amint lehet, újra azon leszünk, hogy saját nyelvű kísérőt tudjunk adni az érkező vendégeink mellé, amitől biztonságban és otthon érezhetik magukat. Addig az angol, francia, német, orosz es olasz nyelveket beszélő kísérőket biztosítjuk az utasok számára.
- Milyen a cég jármű felszereltsége és hol vannak irodáitok?
Vannak nagy autóbuszaink, ezekből van kilenc, kisebb mikrobuszokból pedig tizenkettő; Praslin-on két nagybusz és három mikrobusz üzemel és személyautók is természetesen, de a legtöbb járművünk Mahe-n van, hiszen a legtöbb vendég ide érkezik. La Digue-on nem engedélyezett a járművek használata.
Irodáink vannak Mahé-n, a nemzetközi repülőtéren és a belföldin is és a Jetty-n (belföldi hajóforgalmat bonyolító kikötő – a szerző); Praslin-on a reptéren van és La Digue szigetén is a Jetty-nél.
- Milyen kiállításokon tervezed, hogy részt veszel, ha újra elindul az élet és a turizmus?
A Luxus kategóriában rendezett kiállításokra fogok elmenni. Ezekre előre kell a részvételi díjakat kifizetni, ez meg is történt 2019-ben, amelyeket aztán a járvány egyes hullámaival sorban toltak el 2020-ról az idei év második felére. A Traveller Made Marbellán lenne az első áprilisban, de még mindig nem tudni biztosan, hogy megrendezik-e. A többit gyakorlatilag a második félévre tolták át, ha mindegyikre elmegyünk, mást se csinálunk, csak utazunk. Ezenkívül a Nemzeti Turisztikai Hivatallal a Travel Show-kon, Workshopokon való részvétel kötelező, azokra mindig megy a cég.
