THE BUSINESS - INTERVIEW

„Nem szabad az embernek a legmélyebb gödörben sem önző módon csak magára gondolni”

-  Friss hír, hogy a 2020-as Pro Gastronomia Díj kitüntetettje lett. Miért adják át ezt a díjat?


-  Igen, nos a méltatásban az volt, hogy a Gasztronómiában kifejtett tevékenységért, illetve a köz érdekében végzett munkáért kapom, amit én most már 10 éve csinálok: ez a Magyar Vendéglátók Ipartestületének a vezetése, amit teljes mértékben társadalmi munkában teszek. Ez az egyedüli olyan érdekképviseleti szervezet Magyarországon, amely a tulajdonosok érdekeit hivatott képviselni a vendéglátásban. A szakmában 99 százalékban mikró- és kisvállalkozások vannak, képviseletüket kizárólag a mi szervezetünk vállalja fel. Gundel János hozott létre egy ilyen szervezetet valamikor 1926-ban, őt tekintjük a vendéglátás tulajdonosi képviseleti atyjának.


-  Hogyan lehet Önökhöz csatlakozni?


-  Van, hogy ajánlásra, de van, hogy a számunkra szimpatikus vállalkozókat mi kérjük, hogy csatlakozzanak; mindegyikük tagdíjára szükségünk van, hiszen mi nem kapunk semmilyen állami támogatást, kizárólag a tagdíjakból működünk.


-  Hogyan változott meg a MVI szerepe a mai nehéz időkben, milyen új feladatokkal bővült?


- Ami a szerepünk, azt ahogy korábban is, úgy közvetlenül ezeknek a nehéz időknek az elejétől kezdve hangsúlyozzuk. Mindig az adott időszaknak megfelelő javaslattal rukkolunk elő, márciusban azt javasoltuk – amikor még 3-4 hónapnak hittük a válságot, hogy egyfajta szociális segélyt adhasson a cég a dolgozóinak, amelyet utána visszakap, hiszen a nulla bevételéből nem lehet ezt megfinanszírozni.


Nehéz ez a helyzet, hiszen munka végzés nem történik, mégis valahogy támogatni kell a dolgozókat, amíg a rend újra helyreáll. Munkahely megtartó támogatás lett belőle, de a cégek nem kaptak például olyan segítséget, amely a fennmaradásukat lehetővé tenné. Javasolnánk például bérleti díjakhoz kompenzációt, amellyel megmaradhatna az újrakezdés lehetősége. Ez a mostani, novemberi zárás és annak hatásai még sokkal súlyosabbak, mint a márciusi, első hullámé volt. Már most látható, hogy sok helyen átrendeződnek a tulajdoni viszonyok és az üzemeltetők is sok helyen meg fognak változni. A vendéglátás esetében nagyon sok a bérlemény, ahol más az üzemeltető, mint az ingatlan tulajdonosa.

Kovács úr 8.jpg

-  Úgy tudom, karácsonykor Önök közvetlenül is segítették az egészségügyet.

-  Igen, a legnagyobb bajban az egészségügy van, összeroppanhat ilyen nagy teher alatt. Annak ellenére, hogy mi is nagyon a padlón vagyunk, próbáltuk egy kicsit támogatni. Felhívásokat tettünk a tagság, sőt az egész szakma körében, hogy karácsonykor nyújtsanak támogatást a környezetükben lévő Covidos betegeket kezelő kórházaknak, az egészségügyi dolgozóknak, akik nagyon túl vannak terhelve és kértük őket, hogy ételt, süteményeket vigyenek nekik, hogy egy kicsit elviselhetőbbé tegyék számukra a helyzetet. Nem szabad az embernek a legmélyebb gödörben sem önző módon csak magára gondolni.

 

-  Hogyan kezdődött a szakmai karrierje? Korán eldőlt, hogy ezt a szakmát fogja választani?

 

-  Pilisen születtem és a családban senki nem volt vendéglátós. Már nem tudom, hogyan kerültem a vendéglátás szakma bűvkörébe, de az tudom, hogy számomra egy megközelíthetetlen, a kiváltságosoknak járó jog, lehetőség volt, mint például a vadászat, amit csak a felső tízezer űzhet. Volt bennem egy vágy, hogy ezt a titokzatosságot megismerjem és beletartozzak. Édesanyámmal egyedül maradtam 12 éves koromra és hogy segítsek neki, mindig főztem; vagy éppen százféle rántottát készítettem, hogy ne legyen unalmas. Egy hokedlira terítettem meg neki, mintha étteremben lenne.


Az Ecseri úti Vendéglátóipari Szakközépiskolába kerültem, ahol nagyon jó szakmai tanáraim voltak: Pár Gyula, Benkei Laci bácsi tanított. Ezután egy évet dolgoztam pincérként az Astoriában, mielőtt a Főiskolára mentem, ahol a Vendéglátó Szaktanár szakot is elvégeztem egyúttal.


-  Hogyan indult maga a szakma?


-  Akkorra tehető, amikor elindult a nagy hotelépítési időszak, amikor is a Fórum és az Atrium Hyatt épültek. Én az Atrium Hyatt-be kerültem, ahol végig jártam a ranglétrát, pincérként kezdtem és eljutottam egészen az üzletvezetésig; ott voltam tizenhárom évet, úgy, hogy közben életem egyik legszebb kihívásának tettem eleget: Sevillában, az 1992-es Világkiállításon két étterem képviselte Magyarországot, az egyik a Mátyás Király Étterem volt, amit én vezethettem. A Világkiállítás apropója Amerika felfedezésének 500. évfordulója volt a spanyolok részéről, akik ezt a magukénak tudják.

Ide Spanyolországba 40 profi mellett 100 főiskolást küldtek ki Magyarországról, akiket szerettek volna, ha tapasztalatot szereznek az 1996-ban Magyarországra tervezett Expora, amiből aztán nem lett semmi. Egy nagyon jó csapat kovácsolódott össze, igen nehéz körülmények között. Már itthon jól felkészítettük őket, spanyol nyelvtanfolyamra jártak a főiskolán és egyéb szakmai tréningeket is tartottunk nekik. Én magam hetekig jegyzettömbbel jártam az Atriumban, hogy minden eszközt felírjak, amit látok, hogy meglegyen az étteremben, amit majd ott kint nyitunk.

Rendkívül büszke vagyok rá, hogy ez olyannyira jól sikerült, hogy 250 étterem közül a Legjobb Étterem Díjat kaptuk ezzel a fiatal gárdával. 4-500 fős fogadásokat csináltunk a rendes napi forgalom mellett. Placido Domingo nálunk törzsvendég volt, a művészetek és a sportvilág hírességei, királyok és arab sejkek adták egymásnak a kilincset.

fehér kovács.jpg

-  Érdekelne minket, hogy hová utazik szívesen, merre járt és hová térne vissza?

-  Elsősorban a lányomékhoz szeretek menni Hollandiába, amely egy gyönyörű ország. Miattuk el tudom képzelni azt is, hogy ott élnék. Tetszik, hogy az egész egy kis ékszerdoboz, minden rendezett, a csatornák, ahol csónakokkal lehet közlekedni szépek, tiszták, rendezettek a porták a házak körül. Nagyon megmaradt bennem a Maldív szigeteki utazásunk is, oda is visszamennék, ott csak egy bajom volt, a bezártság érzése. Afrikába valahogy nem vágyom, noha voltam már Egyiptomban és Marokkóban is. Jártunk már Mexikóban, Thaiföldön is. Nagy élmények voltak az északi hajósutak, többször jártam Amerikában. Ide azért mentünk, mert egy barátom szervezte. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire szabálykövetőek ott az emberek, ha vettem egy sört, be kellett mutatnom az útlevelemet, hogy nagykorú vagyok, ami azért ötvenévesen valószínűleg látható rajtam, de ennek ellenére is.
 

Vallom, hogy itthon és a környező országokban is vannak olyan gyönyörű tájak, mint a távoli országokban. Ami számomra fantasztikus, az a Karib tenger és környéke, egy hajóúton voltunk ott. Csodás élmény a valószínűtlenül fehér homokon sétálni, novemberben a ragyogó napsütésben az óceánban fürödni, amikor itthon egyébként fagyoskodunk.
 

Amerikában voltam akkor is, amikor itthon volt egy nagyon fontos rendezvényem. Mivel az út már le volt kötve, nem tudtam lemondani, ezért hazaugrottam. Egy kiemelt partnerünk ezer fős rendezvénye volt az Operaházban és én úgy éreztem, hogy ott kell lennem. Ezért hazajöttem Közép-Amerikából, Belize-ből és három-négy átszállással Kalifornia-New York-Londonon át végre hazaértem Budapestre, reggel 6-ra ahonnan a jól sikerült rendezvény után fél napon belül még éjjel utaztam is vissza és a hajós úthoz Floridában csatlakoztam ismét. Ekkor történt, hogy a csoportunk egyik tagja rosszul lett, akiért a Parti Őrség jött helikopterrel. A hajó akkor több napig volt a vízen kikötés nélkül, nem fordulhatott vissza. Ott lebegett felettünk a helikopter, amíg leengedték róla az orvost, aki szintén megállapította a szívelégtelenséget és felcsörlőzték a csoportunk tagját és a férjét is, hogy elvigyék Miamiba, egy kórházba. Érdekes élmény volt.

IMG_5372.jpeg

Kovács László

a Magyar Vendéglátók Ipartestületének Elnöke,

a La Fiesta Party Service

rendezvényszervező cég tulajdonosa

Kovács László a magyar vendéglátás egyik meghatározó alakja, aki gazdag szakmai tapasztalatait a mára már etalonná vált La Fiesta Party Service nevű cégének megalapításánál hasznosította; aki „hazaugrott” Belize-ből egy fontosnak tartott rendezvényére, aki a Sevillai Világkiállításon több, mint fél évig képviselte a magyar gasztronómiát, oly sikeresen, hogy annak egyik nagydíját is haza hozta; aki – többek között - II. Erzsébet királynő budapesti fogadásának megbízott szervezője volt, aki évek óta segíti cégével a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiemelt rendezvényeit és aki tíz éve képviseli imádott szakmájának, a vendéglátásnak cégeit a Magyar Vendéglátók Ipartestületének (MVI) elnökeként. A Pro Turismo és a Pro Gastronomia Díj kitüntetettje. Munkájáról, a vendéglátás aktuális helyzetéről, pályafutása során történt szakmai és utazási érdekességekről kérdeztük őt.

zöld_egyenesített.jpg
Szeszler Szilvia interjúja
Kovács úr_1_1200px.jpg

-  Mit tud tenni az MVI ebben a helyzetben?

-  Rengeteg megkeresést, levelet kapunk a cégektől, az elkeseredett tulajdonosoktól. Ezek alapján készítünk javaslatokat, amiket továbbítunk olyan illetékeseknek, akikről azt gondoljuk, hogy segíthetnek: a Gazdasági, illetve a Pénzügyminisztériumnak, de elsősorban a Magyar Turisztikai Ügynökségnek. Két ágazat van sajnos, amiket a Covid járvány teljesen tönkretett. Az egyik az előadóművészet; megszűntek a koncertek, bezártak a színházak, a másik pedig a turizmus és a szállásadás-vendéglátás. Utóbbiak az elmúlt egy évben közel fél éven keresztül zárva voltak.

 

-  Nagy a pályaelhagyók aránya a vendéglátásban?

-  Nagy és most kezdődik az igazi csődhullám. Lesznek hiányszakmák, hiány területek. Emiatt várható sajnos, hogy elszabadulnak az árak, bizonyos szolgáltatások rendkívül megdrágulhatnak, idő kell, hogy valaki betanuljon, valamit profi módon tudjon csinálni és átlássa a területét. Betanított munkásként bizonyos munkakörök elvégezhetők, de például a szakács és cukrász szakmákban várhatóan gondok lesznek, illetve az éttermi vezetőknél is.


-  Hogyan érintette az Ön cégét, a La Fiestát a járvánnyal járó helyzet?


-  Az első ütemet végig csináltuk úgy, hogy az emberek megmaradtak. Sikerült ezt oly módon, hogy én fizettem őket, ezáltal túl lehetett élni ezt a helyzetet és tartottunk közös főzéseket is, amikor utána a kollégáknak egy-egy hétig nem volt gondja otthon ezzel. Amikor ez az időszak lement, akkor tréningeket tartottunk június tájékán, leltároztunk és raktár pakolásokkal töltöttük az időt. Nyáron már voltak esküvőink is szerencsére. Sok nagy rendezvényt mondtak le viszont a nagy cégek. Míg a vendéglátásban általában az augusztus a legerősebb szezon, nálunk, a rendezvény szervezésben a december. Ősszel jól mentek a vidéki és a helyi törzsvendégekre építő, jó konyhával rendelkező külvárosi éttermek. Korábban a vidéket segítették a pályázatok, most ők mennek jobban, Budapest nem; érdemes lenne ezt figyelembe venni a továbbra is inkább vidékre készült pályázatok kiírásánál. A gazdasági vezetés részéről gyorsabb reakcióra és nagyobb rugalmasságra lenne most szükség.

Az étel elvitelnél az 5 %-os ÁFA fontos segítség; ez a hivatalos vészhelyzet végéig tart. A budapesti vendéglátás most már annyira nehéz helyzetben van, hogy egyéb támogatások hiányában nagyon sok cég fog végleg bezárni. Remélem, hogy március 15-ére megnyithatnak újra az üzletek. A rendezvénypiac újra indulása azonban várhatóan később lesz. Először a magán rendezvények, esküvők indulnak el vélhetően nyáron és a céges rendezvények legkorábban talán ősszel. Természetesen abban bízva, hogy nem lesz harmadik hullám.

Kovács úr 4.jpg

-  Úgy tudom, hogy nem ez volt az egyetlen kiemelkedő esemény a karrierje során..


-  Ez így igaz. Nagy kihívás volt számomra például, amikor 1993-ban Magyarországon járt II. Erzsébet angol királynő és az általa adott fogadásnak a lebonyolításával engem bíztak meg az Atryum Hyatt részéről. Az ő emberei küldték az alapanyagokat, úgymint skót lazacot, új-zélandi bárányt, borokat, amelyeket a királyi beszállítók adtak és az ő többszáz éves kincstári eszközeivel terítettünk, amiket a Beefeater-ek hoztak. A fogadás több részből állt, ahol először volt egy állófogadás 400 főrészére, majd később egy szűkkörű már ültetéssel az ország vezetői, politikusai részére. Ezen a fogadáson egy kis malőr történt, mégpedig az, hogy Erzsébet királynő bevonulása előtt Fülöp herceg szárnysegédje meglökött véletlenül egy pincért egy tálca pohárral, amely leborult éppen a bejárat előtt. Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, de nem tudtunk mit csinálni. Lerántottam egy abroszt az egyik kisegítő asztalról és leterítettem az üvegcserepeket. Ekkor nagy meglepetésemre Fülöp herceg fogta magát és mintha mi sem történt volna, elkezdte a földről felszedni a törött üvegeket, a pincér pedig tartotta neki a tálcát, ahová fel tudta azokat rakni. Itt éreztem, hogy mennyire emberiek, közvetlenek ezek a főnemesek. Abban a pillanatban megváltozott a kapcsolat. A herceg egy elérhetetlen, a világ számára ismert emberből hirtelen közvetlenné vált és természetesen mi is odaugrottunk azonnal, hogy együtt szedjük fel az üvegdarabokat. A kínos helyzet gyorsan és simán megoldódott. Érdekesség, hogy Erzsébet királynőnek nem volt megterítve, ő abban a pillanatban kapta az evőeszközt a komornyikjától, amikor az ételt felszolgálták neki, nyilvánvalóan biztonsági okokból. Azt mondanom sem kell, hogy számtalan orvos, egyéb szakember állt végig mellettünk, amíg az ételek készültek.

A rendezvény végén a Királynő és Fülöp herceg is köszönetet mondtak nekünk. A herceg érdeklődött, hogy hogyan tudtuk ilyen profin megrendezni az eseményt, még aláírt fotót is kaptam tőlük. Rendkívüli élmény volt.

 

-  Nem csak műveli, de tanítja is a szakmát, ha jól tudom.


-  Nos igen, inkább csak óraadóként és inkább vizsgáztatok, a Gazdasági Egyetemen is és különböző vendéglátóipari középiskolákban is. A munkám nem engedte, hogy rendszeresen tanítsak. Amíg mi a La Fiestával megcsináltunk ezer rendezvényt évente, kevés időm maradt erre. Volt, hogy egy nap 8 rendezvényünk volt, közülük több 3-500 fős, Budapesten, Szolnokon és Törökszentmiklóson egyszerre.

maldiv_2000px.jpg