Büfék
FALATOZÓK
vendéglők
nyomában a Kis-Duna mentén
Szöveg és fotók: Tóth László
A nyár eleje óta terveztem kerékpárral felfedezni a Duna-parti szabadtéri vendéglátó egységek repertoárját, milyen mennyiségben és minőségben vannak jelen, illetve milyen úton-módon lehet megközelíteni ezeket a helyeket. Egy könnyed, munka utáni feltérképezés eredményét mutatom be, a kerékpáros utakat is néhány szóval bemutatva.
Kezdésként csak a lakóhelyemhez közelebbi szakaszon vizsgálódtam, a Szigetszentmiklós üdülő-Dunaharaszti-Soroksár-Pesterzsébet-Csepel kört jártam meg és mutatom be, természetesen ennél lehet rövidebb vagy hosszabb kört is menni, a folyón átívelő átjárókból vannak alternatívák. A start a főváros szélén, Csepel és Szigetszentmiklós határán kezdődik.
A Hollandi út végén található egy csárda, ahol remek hazai ízekkel találkozunk, és napi menüvel is kínálkoznak, amelyet mindig az előző nap tesznek közzé. A vendéglátóhely rendelkezik belső zárt és külső fedett helyiséggel is, ahonnan szép kilátás van a vízre, de ez utóbbit a következő helyekről is el lehet mondani. Innen a Csepel-szigeti szakasz egy az egyben az Üdülő soron halad végig, enyhén forgalmas aszfaltúton, amelyet egyfelől mezőgazdasági földek, másfelől a nyaralóházak szegélyeznek, utóbbiakon túl is van egy kis utca közelebb a folyóhoz, de az egy idő után földúttá válik majd visszavezet a sűrű fás növényzeten keresztül az aszfaltra. Az M0 körgyűrűt elhagyva sem változik a környezet, a következő kereszteződés azonban a ráckevei HÉV vonal, amivel találkozunk, utunkat itt a sínek mellett a hídon - gyönyörű magaslati kilátásokkal - egy szűk járdán átkelve folytatjuk, Dunaharasztira érkezve.
A hídról balra letérve rekreációs lehetőségek tömkelegével találkozunk: focipálya, szánkódomb és szabadtéri kondipark üdvözöl minket egymás mellett közvetlenül.A közelben egy rendben tartott partot találunk remek kilátással az szigeteknek látszó uszólápokra.Ez a környék kiált egy idény jellegű büféért vagy talponállóért, olyan sok ok van rá, hogy ide jöjjenek az emberek! Tovább haladva, haraszti felé nem szükséges áthaladni a vasúti vonal alatt a központ felé, helyette a HÉV sétányon visz az út, egy darabig. Onnantól egy rövid, de annál vadregényesebb, gyökeres-saras átkötő szakaszon szükséges átvergődni, hogy egy csendesebb murvás pályára kerüljünk. Itt az egyik stéggel szemben a haraszti HÉV átjáró magasságában találtam rá a második partmenti szabadtéri vendéglátó helyre. Az asztalok felett napernyők biztosítják az árnyékot napos időben, melyek altt a hely egyik specialitását, a sajtos-jalapeňo paprikás sült krumplit lehet megkóstolni. Hűsítő koktélok, több fajta sör csapon, remek hamburgerek, sütemények, csak ízelítőül említve a felhozatalt. Kisgyermek vendégekre is felkészültek, egy sor ugri-bugri játék vár rájuk a fölös energiák levezetésére. Hasonló stílusú és nívójú helyet lehet látni Szentendre déli végénél, szintén a Duna partján.
Elhagyva a helyet, a Duna sétányról - a szórványos kacsaátvonulásra ügyelve - észak felé a Duna utcára kanyarodva a murvát az aszfalt váltja fel, az utca végében ismét az M0 tornyosul felénk, mely alatt esős időben fedezékbe vonulhatunk - ahogy tettem én is - egy átvonuló zápor elől. Itt az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárút teljes határozottsággal kijelenthetően gyönyörű szakaszán tudunk végig tekerni; feltehetően a környékbeli lakóközösség tartja rendben a nyaralóik-lakóhelyeik előtti területet, az utat, a milliméter pontosra nyírt füvet, a tereket elválasztó sövényeket és magát a partot, pazar környék az Alsó-Duna sor.
A főváros közigazgatási határát átlépve Horgász partra változik az út neve, az út minősége marad a fehér zúzott kő, a környezet pedig átváltozik egy klasszikusabb, természetesebb parttá. A nagy fák között egyszer csak a harmadik víz közeli vendéglátó egységhez érkeztem. Nicsak, mondtam magamban, ezek nem viccelnek, az étlapot böngészve, túl a hamburger és sültkrumpli elemeken, pizza, calzone, sültek, saláták láthatók a menün, italok terén a limonádék mellett koktélokat is találni. Látványos elem az épített terasz a függőszékekkel, illetve személyes kedvecem a farönkökből kialakított kerékpártárolók. Abszolút hiánypótló hely a környéken, a Haraszti útról is könnyen elérhető.
Tovább tekerve a parton nem sokkal aszfaltra vált az út ismét.
Megtalálhattam volna a Vadvíz utca végénél a következő patinás helyet, de jobban megnézve ez a valaha volt dicső árkádos épület szebb napokat is látott az előző évezredben, elhagyatva, lepusztulva csúfítja környezetét. Jobbnak láttam továbbállni, és a Gyáli csatornán átívelő kis hídon a Felső Duna sor felé. Itt a Molnár-szigeten keresztül eljuthatunk a Soroksári révig, ami átvisz Csepelre rövidre zárva a körtúrát, vagy folytatva az utat egyenesen tovább, még mindig a nemzetközi kerékpárút vonalán. Jobbról meredeken emelkedik a talaj a telkek alatt, balról pedig a sűrű növényzet rejti maga mögött a Kis-Dunát, amit lakóházak váltanak fel egy ponttól.Helyi látványosság a két hirtelen sárga bicikli annál a saroknál, ahol a kijelölt kerékpárút elkanyarodik balra. Követve az Eurovelo nyomvonalát egy nyílegyenes frissen épített, közvilágítással ellátott, és egyébként unalmas útszakasz következik, ami a pampán vezet át. “Járt utat a járatlanért el ne hagyd!” gondoltam magamban, majd ezt a mondást elvetve egy korábban elhagyott kereszteződéshez visszahajtva a kalandvágytól vezérelve áttekertem a Duna közeli alternatív útvonalhoz.
Az átkötő földutak nem egyértelmű vonalvezetése megviccelt, és kicsit kanyarogva, de az aprókavicsos part menti úthoz vitt le végül, ahol lelkes horgászokkal és szenvedélyes terepfutókkal találkoztam szembe.
Ennek az útnak a vége egy csobogó csatorna mentén torkollik a korábban említett épített műúthoz. Minden út a szennyvíztisztítóhoz vezet, mondaná a római, de a telephelyet nagy ívben kerüli el a Meddőhányó utca, amit a Folyók útjának is neveznek bizonyos körökben, ki tudja miért.
Szerettem volna minél előbb a vízparthoz kijutni ismét, de egy sejtelmesen rejtőző, német rendszámú lakóautó, és félreérthető szituációban levő utasai eltántorítottak, nem kívántam az idillt elrontani. Így tehát a következő, távolabbi lehetőségnél tudtam a Vízisport utcáról letérni, remek evezős klubokat elhagyva, hogy további frissítő pontokra leljek. Nem kellett sok, hogy ezen a körön a valóban negyedik jegyzett vendéglátóhelybe botoljak. A gusztusos sült halakra specializálódott, ám nem kizárólag azt kínáló helyen a hangulatért a hajós zászlók, a remek zenei választék, és az esti órákban a vidám színű megvilágítás felel. Italok terén a házi limonádéjuk verhetetlen, javasolt kipróbálni!
Utamat koránt sem fejeztem be, a pesterzsébeti strandot elhagyva a Gubacsi hídon tértem vissza Csepelre, és az első lehetőségnél, a Dunadűlő közön igyekeztem a partra visszatérni. Az egyik itteni focicsapat által bérelt telephelyen (a korábbi papírgyári uszoda területén) nem is remélve találtam egy eddig általam fel nem fedezett gyöngyszemre; a helyi igényeket kiszolgáló büfé egy szabadtéri hekkezővé nőtte ki magát csendesen. A hely stílusa rögzíti a 90-es évek eleji trendet, a halétel mellett retro hamburgert is lehet kapni, az árak igencsak moderáltak. Szlogenjük lehetne: “velünk kezdődik a csepeli Duna part”, ugyanis valóban itt kezdődik az összefüggő lesétálható szakasza. Elvitathatatlan, hogy a Kolonics Györgynek emléket állító, róla elnevezett sétányt gyönyörűen felújították: rendezték a utat szegélyekkel, zúzott kővel, közvilágítással látták el a teljes tartományán, kellemes környezetté alakult, megtartva a part természetességét, ami szintén fontos. A Kis-Duna öböl tagolja a fahíddal a tájat, érdemes megállni és megcsodálni ezt a természeti csodát. Innen tovább a fák jobban körülölelik az utat, és vadregényesebbé válik a partmenti út. A Magyar Birkózó Akadémia területéből foglal el kis tenyérnyi helyet egy pici büfé, amit a telephely Duna felőli oldaláról lehet elérni. Rendelkezik saját kültéri ülőhelyekkel-asztalokkal, ahol a felkínált, a javarészt üdítő és alkoholos italokat, illetve korcsolyaként szolgáló ételeket, fagylaltot lehet elfogyasztani. Itt is gondoltak a kétkerekűekre, bőven van hely leparkolni a bicajokat.
Jutalomjátékként a körtúrát bezárandó, elhaladunk a Kolonics emlékműnél, ha jó időben vagyunk, akkor a haladó kompot is elcsíphetjük, végül a fák alatt a murván suhanva érjük el a kiindulópontunkat.
Javaslatom erre a rövid túrára: mivel eléggé vegyes, néhol kifejezetten ingoványos az út, rücskösebb, vagy terepgumival felszerelt kerékpárral vágjunk bele, a városi használatra kitalált sima felületű abroncsokkal adódhatnak meglepetések. Továbbá tömlő javítókészlet, foltokkal, és/vagy defektjavító folyadék és pumpa legyen nálunk, plusz az alap szerelőkészlet. Nyáridőben is legyen nálunk legalább egy poncsó, vagy esőkabát, ha egy futózápor érne el, kevés hely van az úton ahol menedékbe húzódhatunk az égi áldás elől. A nehézségi fokot illetően teljesen kezdők is nekivághatnak, sík a terep, néhány trükkösebb szakaszt leszámítva egyszerű. A Gubacsi híd és a dunaharaszti HÉV híd között, oda-vissza az út kb. 28-29 km, 2-2.5 óra alatt letudható, meg-megállva, fotózással, nézelődéssel együtt.
Alternatív útvonalak: a soroksári révet kihasználva lerövidíthető a táv a kör északi oldalán, a déli oldalon Szigethalomnál van a következő átjáró a Dunán, a Taksony vezér hídon át, amivel kb. kétszer olyan hosszúvá válik a túra. (Statisztikailag kétszer annyi potenciális vendéglátóhellyel találkozva)
