NAGYVILÁG
A Rajna kincse, Köln
Kölnben minden jelzőből kapunk egy kicsit, amikből az utazó ember ízlése szerint szeret válogatni: nagy, emberi léptékű, nyüzsgő, nyugodt, vibráló, megfontolt, precíz, laza, csillogó, ódon, fiatalos, higgadt, romantikus, modern, trendi és klasszikus. Egyszóval világváros, még ha nem is lakják több tíz millióan.
Köln egy kellemes, önmagát adó, turistáknak való város. Mindezt nyújtja a néhai háborús sérülései ellenére, továbbá, hogy Köln a német iparvidék egyik fellegvára és mégsem csak a gyárkéményekről, üzemekről és lógó orrú, munkába járó emberekről szól. Ellenkezőleg. A város egy németesen megszervezett, jól működő, egy milliós színes metropolisz rengeteg fiatallal, csendesebb idősekkel, bevándorlókkal és megszámlálhatatlan turistával.
Köln az idelátogatók számára első sorban a klasszikus óvárosról szól, amely a Rajna bal partján terül el és emblematikus központja a rendkívül fotogén dóm, a képeken tőle elválaszthatatlan vasúti híddal.
Ez a székesegyház méreteit tekintve a világon a harmadik legnagyobb és kívülről "csupán" hatalmasnak látszott, mikor ott álltunk a lábainál, viszont, ha bementünk, egyszerűen elvesztünk benne, akkora. Két 157 méter magas tornyával évszázadok óta a város jelképe és a tövükben állva azon töprengtem, hogy voltak képesek a korabeli technikával ekkorát alkotni. Történetéhez hozzátartozik, hogy 632 évig épült, ennyi időt a klasszikus értelemben vett Római Birodalom sem ért meg. Alapkövét 1248-ban tették le és 1880-ban Vilmos császár ünnepelhette elkészültét. A katedrálisnak 11 harangja van, köztük két 10 tonnás, egy 24 tonnás és mikor megszólaltak, vigyázban állt bennünk a lélek. Az egy főhajós és két oldalhajós Dóm teljes befogadó képessége 4000 fő és érdekessége, hogy a pápának és a császárnak mindig fönntartanak egy-egy ülőhelyet. A gótikus építészet remekműve évtizedek óta a világörökségi listán szerepel és Németország egyik leglátogatottabb látványossága.
Szöveg és fotók: Jakatics Róbert
A dóm szomszédságában ível át a Rajnán a Hohenzollern-híd, ami Kölnnek több szempontból is látványossága. A hatvágányos vasúti hídon átérve a vonatok egyből a Főpályaudvarra érkeznek, amin naponta 1300 szerelvény halad át. Ez majdnem percenként egy vonatot jelent! A híd nevezetessége, hogy a déli gyalogosjárda korlátját szerelmes fiatalok lakatokkal aggatták tele, ennek köszönhetően egy szabályos lakatfal mellett lehet átsétálni a Rajna fölött.
Köln óvárosi kinézetű, igazából hangulatos negyede a dómtól délre húzódik és itt található az egykori halpiac, a különleges alakú és tornyú Szent Márton templom, a díszes tornyú régi Városháza. Körös-körül pedig macskaköves utcák helybeliektől, turistáktól hemzsegő teraszok, kocsmák, vendéglők. És ha már itt tartunk, okvetlen szólni kell az itteniek büszkeségéről, a Kölsch-ről, ami egy, a lager söröknél lágyabb, picit gyümölcsös zamatú világos sör. A Kölsch-t vékony, magas két decis poharakban szolgálják föl a mindig szaladó pincérek és ahol üres poharat látnak, már cserélik is ki telire - kérés nélkül. Nem árt résen lenni, mert különben sose lehet abbahagyni, ha rajtuk múlik.
Köln klasszikus terméke a város nevéről elhíresült kölni víz és annak is az itteni, világhírű márkája a 4711. A világhírű kölni elnevezését az épületnek köszönheti, illetve a napóleoni megszállásának. A franciák, hogy a házakat azonosítani tudják, mindet megszámozták és a Glockengassén álló épület ezt, a 4711-es számot kapta. Innen a név eredete.
A németek is szeretnek jókat enni, ezért aztán mi turisták is hálásak lehetünk nekik, mert finom falatoknak egy vendéglő sem volt híján, legyenek azok könnyebb saláták, halak, virslik, kolbászok, nehezebb káposztás, csülkös ételek, vagy sütemények.
