Várak, kastélyok a Kárpát-medencében
KŐSZEG
ahol kétszer is kiharangozzák a törököt
Szöveg & fotók: Jakatics Róbert
Vannak váraink, amiknek nevéhez diadal, gyász, híres hadvezérünk, uralkodónk neve, vagy éppen hogy névtelen hősök emléke társul, de a történelem viharai keveset kerültek el, Kőszeget sem. Az Alpok lábánál megbúvó kisváros és erőssége valóságos ékszerdoboz, amit ha kinyitunk megannyi kincsével honorálja a szépet, a régi értékeket fürkésző tekintetet. Lássuk csak, miről mesélnek az itteni kövek!
A város a Kőszegi-hegység délkeleti lábánál terül el és annak ellenére, hogy 300 méterrel van a tengerszint felett mégis szinte az utolsó percekig elbújik az utazó elől. Talán a Sopron felől érkezők gyönyörködhetnek a legszebb látványban, mert ahogy elérik a közeli Guba-hegy gerincét, eléjük tárul a városka, ahogy csendesen pihen a hegyek és erdők koszorújának oltalmában.
Szombathely felől jó darabig sík vidéken haladunk, sorra elhagyjuk Gyöngyösfalu, Lukácsháza, Kőszegfalva hangulatos falvait, nőttön nőnek a láthatárt markánsan lezáró hegyek. Aztán ahogy a városkát elértük már hatalmukba is kerítették a vidéket és mindvégig tudjuk, hogy ott magasodnak fölöttünk. Vezérük a Dunántúl legmagasabb hegycsúcsa, az Írott-kő (882 m). A hegység sűrű rengetegei bővelkednek forrásokban, fában, vadakban, növény és állatvilága rendkívül gazdag.
A mai vár elődje, az egykori felső vár az Óház-tetőn állt, első falai még a Honfoglalás előtt épülhettek. A tatárjárás körüli időkben ezért a felsővárért viaskodtak az akkori magyar királyok, az osztrák és stájer hercegek. A korabeli krónikák ekkor még javarészt német nevén (Güns) emlegetik.
A középkori Kőszeget, azaz az alsóvárat és a várost a Kőszegi (Németújvári) grófok alapították, akik a nyugati országrész kiskirályai voltak. Hatalmukat csak az erőskezű Károly Róbert tudta megtörni, aki 1328-ban királyi várossá nyilvánította Kőszeget és engedélyezte városi pecsétjében a királyi liliom használatát, majd hamarosan nagy arányú erődítési munkákba kezdett, mivel a városnak nagy stratégiai jelentősége volt a Habsburg tartományok szomszédságában. A városfalak és bástyák kiépülése után az így körbevett terület erősen és biztonságosan védhetővé vált. Az északnyugati sarkában található a néhai királyi, majd később földesúri belső vár, amit a városfaltól és a városnak fallal körbevett többi részétől külön vizesárok választott el. Az ilyen jellegű kettős várak Magyarországon ritkábban fordulnak elő, inkább külföldi példái ismertek ezen alakzatoknak. Míg a kövek a védművet erősítették, addig a kiváltságok a várost, annak polgárságát, iparát, kereskedelmét gyarapították.
Így jött el az az idő, mikor a félhold árnyékolta be az ország jó harmadát és támadásaival már a kontinens belsejét fenyegette. Ekkor írta be nevét Kőszeg Európa történelemkönyveibe. 1532-ben II. Szulejmán Bécs ellen vezette hatalmas seregét, hogy térdre kényszerítse azt politikai terveihez, ám számításait e kis város Jurisich Miklós várkapitánnyal az élén keresztülhúzta azzal, hogy 25 napon át föltartóztatta ismétlődő rohamaikat. Azóta minden nap délelőtt 11 órakor (is) megszólalnak a harangok, hogy így áldozzanak a néhai védők hősiességének.
Ezután nagy neveinktől és azok harcaitól hangos a vidék: Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi. Háborúk jöttek, hadak mentek, tűzvészek marcangolták, a város hánykolódott hatalomtól-hatalomig, szállt gazdáról gazdára, ahogy lenni szokott. Végül kialakult a várnak és a városnak a mai képe, de szerkezetében, utca-és épületneveiben lépten, nyomon emlékeztet régi arculatára.
A város főteréről a Hősök Kapuján át jutunk a Jurisics térre. Ahogy átsétálunk a boltíves kaputorony alatt egy eredeti, középkori térre érünk, annak minden oldalát korabeli házak, övezik. Közepét a városi kút és egy Mária-szobor ékesíti, mögöttük a Szent-Imre és Szent-Jakab templomok zárják a teret. Balkéz felől a Tábornok-ház, mellette a régi Városháza áll. A szemközti oldalon a Patika Múzeum, mellette a Sgraffitós ház üzeni homlokzatáról Szent Pál apostol szavait. Ha a térről továbbmegyünk a vár bejárata felé, a Rajnis utca házainak sarkai, mint fűrészfogak merednek a járókelők felé. Ekkor érjük el a vár bejáratát, az úgynevezett elővár kapuját. A várat tornyai és falának barnás, vöröses színe teszik jellegzetessé. Néhai lovagterme ma kulturális feladatokat lát el.
A várfal déli oldala mellett kis gyalogút, a Diákköz vezet, melyet régóta diákok lába koptat mindennapos útjuk során a kollégium és a 330 évvel ezelőtt alapított, ma Jurisich Miklós nevét őrző gimnázium között. Mindig is diákváros volt Kőszeg, gimnáziuma mellett középiskolák adják tovább a tudást, az 1920-as években katonai alreáliskola is működött itt.
A város büszkén viseli, meséli múltját, őrzi hagyományait, amelyek közül kiemelném az 1740. óta ápoltat. Minden év Szent György napján, azaz április 24-én ünnepséget tartanak, mely során a Vár Lovagtermébe vonulnak és ott a környező szőlőhegyekről hozott szőlőhajtásokat bemutatják és berajzolják a Szőlő Jövések Könyvébe. Ebből kiértékelik, hogy milyen termés várható abban az évben.
Miután sétánk során bejártuk a várat, a Jurisich teret, a Várkört, a néhai falakat, bástyákat, a környező utcákat, zárjuk vissza az ékszerdoboz tetejét, mintha csak szívünkbe zárnánk be mindent, templomot, házat, várat, almamátert, harangszót.
