Ég és föld között: Ligúria
Gyerekként mindig azt hittem Itáliát csak imádni lehet, majd felnőttként rájöttem, hogy nincs meg mindenkiben az a fajta bizsergés ami engem olyan sokszor elfog. Mindig csodáltam ezt az országot, kezdetben csak filmeken, képeslapokon, és azt gondoltam én ide nem fogok eljutni soha. Távolinak tűnt és nagynak. Most itt élek. Mi több a "nagy csizma" egyik legeldugottabb tartományában, Ligúriában. Mikor először végigjártam a falvait, rögtön éreztem, hogy itt még dolgom van. Megmagyarázhatatlan érzések kerítetek hatalmukba, és nem akartam többé hazamenni. Egy olyan világ ez, ahol megállt kicsit az idő, ahol az utcának illata van, ahol az év minden napján nyílik, vagy virágzik valami, ahol az emberek tisztelik a természetet, ahol a tenger és az erdő a barátunk.
Ég és Föld közé szorult világ ez.
"..Egyszer aztán a Sirius is elmerül. Génua felé hirtelen vörös csík lángol át a horizonton, de ez még nem a hajnal. A hajnal még valahol a dalmát partokon csókolgatja a szűz havasokat, amikor itt már elpirul a tenger. Szégyenli, hogy együtt aludt az éjszakával, amely fekete uszályát maga után húzva, most szökik ki az ég nyugati kapuján. A világ kezdete óta így megy ez, de a tenger mindig megőrzi szemérmét, és azért marad örökre fiatalnak..."
Móra Ferenc
(1925-ben járt Rapallóban)
Fotók: jakatics Róbert
Ezeken a hegyoldalakon találhatóak a világ legromantikusabb ösvényei, melyeken szédítő magasságokba emelkedhetünk, és az út végén ott vár a kék és örökkévaló tenger. A legnagyobb élményt mindig az apró kis falvak adják, ahol a csend szinte tapintható, melyet csak a tenger morajlása tör meg. A szél vaníliás virágillatot hord, mely helyenként gyógyfüvek illatával vegyül. A tenger zavarba ejtően kék, a hegyek tekintélyt parancsolóan magasak, itt érezzük igazán milyen kicsik és védtelenek vagyunk a természettel szemben. Az ösvényeket végigjárva hihetetlen érzés keríti az embert hatalmába többszáz méter magasról lenézve minden igyekvő hajó apró kis pontnak tűnik. Ha kinyújtjuk a kezünket talán már az Istenek lábát is elérjük. A falvak színes házai képeslapokat meghazudtoló színekben tündökölnek, a lustán ásítozó macskák az örök panorámás teraszok korlátain napoznak.
A forró nyári napokon a hűs hullámok és a mély, sötét sikátorok jelentik a menedéket. A hegyoldalak gondosan megművelt teraszairól helyi gazdák integetnek széles mosollyal, alattunk pedig a szédítő mélység és hajunkba tépő szél jelzi, hogy mennyire közel vagyunk az égiekhez. Ha itt jársz sokszor tapasztalod, hogy valami furcsa érzés kerülget, nem tudod elsőre megmondani pontosan mi, csak azt hogy jó. Egy olyan hely ez, ahol az itteniek az élet minden pillanatát kihasználják, ahol a helyi bort nem isszák, hanem a parton ülve élvezik minden korty zamatát. Ligúria egy olyan hely, ahol a kávézás egy program, ahol a zamatos Vergnano és Bristot kávék illata tölti meg a kis piazzák ernyős bárjait. A kiteregetett ruhákat simogatja a kellemes déli szél, a tengeri fuvallatok a frissen grillezett szardella illatát hozzák felénk. Az apró kis oratóriumok, a helyi vallásos nép árnyas és eldugott intim helyei, ahol mindig nyitott ajtókat találunk.
Az alig 5.400 négyzetkilométernyi ligúr tartományban rengeteg romantikus települést, eldugott kis falvat, és festői öblöt találunk. Itt van mindjárt Portofino. Szépségét Celentano és Dalida is megénekelte, napjainkban is milliókat vonz, híre ment óceánon túlra is. Nehéz rangsort állítani a városok közé. Elegáns partszakaszokon tekerhetünk, vagy motorozhatunk végig Rapallo – Santa Margharita – Camogli érintésével. Végigutazva a császári Via Aurelián megborzongunk és rácsodálkozunk, hogy létezhetnek még ilyen eldugott kis falvak mint Moneglia, Framura, Noli, Laigeglia. A legszebb strandokat kétségtelenül itt találjuk. Karnyújtásnyira található tőlünk a Világörökségi részként nyilvántartott Cinque Terre. Nem szabad kihagyni a sorból a pulzáló metropoliszt, Genovát sem.
A Via Aurelia Genova után is végtelen izgalmakat kínál. Varazze, Celle, Noli, Pietra Ligure festett házai a tengerrel frigyre lépve, valami varázslatos képet tárnak elénk. Jobbkézre a tekintélyes méretű hegyek, balra a végtelen tenger, és közéjük ékelődve bújnak meg Itália legszebb települései. Albengába érve, hirtelen San Gimignánóban, a tornyok városában érezzük magunkat. Sajátos ötvözete ez a toszkán építészetnek, és a ligúr művészetnek. Érdemes néha nemet mondani a tenger csábításainak, és eltávolodni a partoktól. Mi csak úgy hívjuk „Entroterra“ ( „a belső föld“ ). Az igazi munka ma is itt folyik, és a XIV - XVII. század között valós védelemmel csak a hegyek és szurdokok szolgáltak. A tengernél élni ma is bátor dolog.
Évszázadokon keresztül a písaiak, a korzikaiak, majd a franciák tartották rettegésben az itt élőket, így nem számít meglepetésnek, ha a legérdekesebb településeket eldugva a hegyek között találjuk. Itt van mindjárt Zuccarello. Csengő dallamos neve hallatán, az ember egy mesebeli település várkastélyára asszociál. Nem tévedünk nagyot. A folyami kövekből épült pici falu, kristálytiszta hegyi patakjával, sötét sikátoraival, és virágoktól roskadozó árkádjaival a forró nyári napokon a nyugalom szigetei lehetnek mindenki számára. Jómagam előszeretettel keresem fel télen is, amikor a helyiek társaságában lehet egy kávét elfogyasztani, minden hasznos információt begyűjtve a környékről.
Alig pár kilométerre Zuccarellotol, Finalborgo középkori városa invitál újabb kalandokra. A várfal kapuján átlépve sajátos világ fogad. Minta egy pillanat leforgása alatt egy filmbe csöppennénk. Megszűnk a motorizáció és jázmin bokrok tövéből csodálhatjuk, a lelalassult mindennapi életet.
Genova után, joggal vagyunk tele várakozással, hogy Impéria városa mit tartogathat még számunkra. Ha úti célunk nem is Ligúria, az estben is javasolt egy órácskát időzni a városban. Parasio óvárosi negyede virágoktól roskadozik. Az év minden napján nyílik, vagy virágzik itt valami. A Santa Chiara kolostor loggiáján végigsétálva érezhetjük át a varázslatot, mely tenger és város konglumerációja vált ki. Alattunk a végtelen kékség, jobbunkon a Vatikán egy roskatag de annál varázslatosabb temploma, balunkon a tenger felől felfutó lépcsők, és felettünk? ...nos felettünk a Monte Torre és a Val d’Arroscia.
Ha valaki úgy érzi, igazi kalandra, és századeleji hamisítalani itáliai hamgulatra vágyik, érdemes bekopogtatnia hozzánk.
Impériából felfelé haladva a keskeny és rossz minőségű autóúton, az éles kanyarok nem csak az autónkat de minket is próbára tesznek. Lehet csúcskategóriás autónk, bármilyen erős motorral, de egy idő után megértjük, ezzel itt semmire nem megyünk. Szemben játszi könnyedséggel, mosolyogva, integetve, és dudálva gurulnak legfelé a helyi teraszok gazdái. Sokat sejtető mosolyuk jelzi számunkra, még csak az út elején vagyunk. Hét kilométer és megérkezünk Chiusanicoba, jelzik a táblák. A lombhullató erdők hirtelen elkopnak, és egy mediterrán világba csöppenünk. Két oldalt az öreg olivafák szomorúan bólogatva üdvözölnek, és egymással karöltve ezüstösen csillogó levelük tengert alkot itt a magasban. Bizony tisztelnünk kell őket koruknál fogva is, alázatosan és rendületlenül állva kísérik fel a tetőre a messzi föld vándorát. Ha nincs motorod, vagy egy Ape- d ( 3 kerekű platós jármű ) minimum legyen egy Fiat Pandád - tartják a helyiek. A keskeny nyomtávú és magas építésű autó nem tartozik a szép autók közé, de mind a mai napig nagy tisztelet övezi őket. Négy kerék meghajtásos változtaival a sikátorokba is bemerészkedhetünk, és a teraszokra is kihajthatunk.
Egy ház Umberto királynál
Itt a különleges klímának köszönhetően télen is a tetőn, és teraszainkon ücsörögve csodálhatod a tájat, és járhatod a történelmi falvakat. Bizony nálunk élt Kolombusz Kristóf családja, és itt raboskodott I. Filiberto Emanuele szárd király. Megfordult otthonunkban I. Umberto és felesége Margit királyné is. A 13. században alapított Chiusanico – i kastély belső falai között található középkori kerület egy szegletében találod otthonunkat, mely a Via Umberto I. sarkán magasodik. Volt ez a vár egykoron a genovai Doriák tulajdona mintegy kétszáz évig, majd a ventimigliai Lascaris grófok kezére került. A 3 szintes otthonunk az egykori kastély falaiból épült, különleges eltolt szintes kialakítással. A nem mindennapi „dimora” belső térkialakítása, hangulata, társalgói és tetőterasza különleges hangulatot kölcsönöznek a háznak. Hűvösebb estéken a kandalló biztosítja közös programjaink meghittségét. Kora tavasztól késő őszig a tetőterasz a bor és a sajtkóstolók helyszíne. Az éjszaka Chiusanico Castelloban sejtelemes, kis túlzással élve hátborzongató. Egy kastély falai közt sétálgatni este a mély sikátorokban nem mindennapi érzés. Utcánktól nyolcvan méterre egy kilátóról a tengerpartra látsz, miközben a végtelen oliva ligetet csodálhatod. Az illatokról most itt nem teszünk említést, ezt megtapasztalhatod Te magad. Minden részlet, minden korlát, terasz és háztető, sőt kémény tartogat egy történetet. A bejáratok és ablakok különleges díszítései nem mindennapi emberek jelenlétéről tanúskodnak. A csupa szív helyi emberek ha kérdezel válaszolnak, ha mosolyogsz visszamosolyognak. A napfelkelte itt egy esemény, a naplemente pedig a mi pontos óraművünk, mely jelzi a munka végét. Van saját zenekarunk is… biztosíthatunk tetszeni fog. Kabócák ezrei szórakoztatnak amint felkel a nap.
 |  |  |  |
|---|---|---|---|
 |  |  |  |
 |  |  |  |
 |