Várak, kastélyok a Kárpát-medencében
Hős erősségünk, Munkács
Szöveg és fotók: Jakatics Róbert
HUNGARY
Ha a Teremtőnek köze volt ehhez, akkor minden bizonnyal kedvelte a várakat, mikor a Kárpát-medencét bőséggel megszórta vulkáni hegykúpokkal. Aztán csak eleinket kellett itt maradásra bírnia, akik szorgalmasan húzták is föl rájuk a szebbnél szebb bástyákat, falakat. Ezek közé tartozik Munkács is gyönyörűséges látványával, amint a háta mögött kéklenek a Kárpátok nyúlványai, körülötte a lekoptatott, föltöltött síkság, lábai előtt pedig a Latorca ezüst szalagja tekereg.
A vár első említése 1064-ből való, egy későbbi oklevél "Muncas" névvel illeti. Munkács III. Béla idején indult igazán fejlődésnek. Történt egyszer, még a nagy horda megérkezte előtt, 1190-ben egy kisebb tatár csapat pusztította Munkács környékét, de a várat bevenni nem tudták. Öt évtizeddel később a mongol seregek átkeltek a Kárpátokon és megérkeztek Munkács alá. A várost fölégették, de várát hiába vitatták, nem bírtak vele. Az ilyen példákon okulva
IV. Béla az ország védelmében elrendelte új várak építését, a meglévők megerősítését. Ebben a korban Munkács az ország egyik legnagyobb és legjobban védett vára volt. Stratégiai jelentősége miatt Károly Róbert királyi birtokba vette és folytatta a falak, a bástyák bővítését, munkáját fia, Nagy Lajos is folytatta.
A vár és városa virágkorát a 14-15. században élte, királyi városi rangot, vásár jogot kapott, sókereskedői kiváltságokat szereztek. Gazdáit, mint akkoriban megszokott volt, cserélgette, mert nem egyszer volt kincstári vár, bírta őt a Hunyadi család, Dózsa felkelői, majd tartozott az Erdélyi Fejedelemséghez is. Munkács és domíniuma Bethlen Gábor halálát követően 1635-ben került I. Rákóczi György erdélyi fejedelem birtokába, aki már jó ideje magáénak szerette volna ezt a stratégiailag fontos várat.
Zrínyi Ilona erős falai mögött tudta biztonságban gyermekeit, mikor 1672-ben ide vonult vissza és jó 15 évig tartotta is Munkácsot az osztrákok ellen. Őt és fiát, a kis (II.) Rákóczi Ferencet ábrázoló szobor őrzi emlékét a vár keleti bástyáján. Mikor kitört a Rákóczi-szabadságharc, csak 1704-ben sikerült elvenni a császáriaktól, de még vagy két hónappal a szatmári békekötés után is Rákóczi "Pro patria"-s zászlaját lengette a szél a vár fokán. Ezt követően a várat hosszú ideig börtönnek használták, raboskodott benne Kazinczy Ferenc, Martinovics több társa is, de a legújabb korban Bakunyin orosz forradalmár is.
A várat 1918-tól a csehszlovákok kaszárnyának használták, 1938-1944-ig újra magyar kézen volt, aztán 1944-től Kárpátaljával együtt a Szovjetunióhoz került. Kezdetben a Vörös Hadsereg "vigyázott" rá, majd traktoros iskolává pacifikálták az ódon falakat.
