MAGYARORSZÁG
PÉCS
Pannónia virágoskertje
Szöveg & fotók: Jakatics Róbert
Ha bárhol e világban kirándulunk, kicsit mindnyájan néhai idők nyomait, emlékeit keressük folyton. Aztán ha megleltük, az abból áradó hangulat már könnyen körbeölel, átjárva szívünket, lelkünket. A Pécsre látogatóknak bőven jut mindebből: régi korok emlékei, a tudás és kultúra egyik vidéki fellegvárának, vagy az enyhe klímájú, délies városnak a hangulata. Nem véletlen, hogy a mediterránumból ideérkező római hódítóknak is hamar szívébe lopta e környék magát, mert Itália dombos, napfényes vidékeire, lankáira, illataira, fényeire emlékeztette őket.
A Mecsek szinte féltő gondossággal óvja észak felől a várost, annak barátságos éghajlatát, a mindezért hálás és burjánzó flóráját. E miatt aztán évezredek óta lakott volt a vidék. A római hódítást megelőzően itt is, az akkori Pannóniában megkerülhetetlen kelta törzsek egyike élt, a breucusok. A római város az ő területükön épült fel és mint annyi helyütt a hódítók itt is átvették a kelta nevet. Révay József szerint a törzs egy régi vezetője, Suppianus nevét örökítették meg benne. Mind ez kétezer éve volt és nem sokára a település Pannónia egyik közigazgatási székhelyévé vált. E virágzó kor emlékeit gyakorlatilag elmosták a következő évszázadok viharai. Az 5. század elején a rómaiak átadták a tartományt a hunoknak, akik a friss uralmukat rögtön a város feldúlásával kezdték, ezt a pusztító munkát folytatták a gepidák, a gótok, a longobardok, majd az avarok egészen a 8. század végéig.
Kanyarodjunk egy kicsit vissza időben Pécs – azt hiszem joggal mondhatjuk – világhírű látnivalójához. Több évszázada folytak a Dóm és környékén feltárások, hogy napvilágra kerülhessenek a 4. századból származó ókeresztény temető emlékei, temetőkápolna, sírkamrák, és egy mauzóleum. A leletek mind építészetileg, mind művészetileg páratlan alkotások és 2000 óta az UNESCO világörökség részét képezik. A ma teljességében látogatható leletekhez a Dóm téren egy modern, de nem túl feltűnő építményen keresztül vezet az út, gyakorlatilag a föld alá. A Cella Septichora Látogató Központ bejáratánál egy maketten szemléltetik (a Dómot felemelve) az egyes sírok elhelyezkedését. Itt található mindjárt a hétkaréjú késő római épület, mely az egész intézmény nevét adja. Egy fantasztikus, az ember agyát, tájékozódó képességét próbára tevő labirintusokkal vetekedő séta kezdődik ekkor. Néhol az utcaszint látszik a fejünk fölötti üvegtetőn, máskor egy a mennyezethez függesztett folyosórendszeren lehet az egyes sírkamrákhoz jutni. Némelyiket alulról, míg másokat felülről üvegfalon keresztül lehet megcsodálni. Két sírkamrának neve van (Péter-Pál sírkamra, Korsós sírkamra), míg a többieket sorszámmal látták el. A tárlat végére a Nyolcszögű sírkápolna teszi fel a koronát. Minden túlzás nélkül mondható, hogy messze magas színvonalú a leletek bemutatása, a központ kivitelezése.
Az ókeresztény sírkamrák közt tett időutazást érdemes a gyakorlatilag föléjük épített Székesegyházban folytatni. Szent István alapította a pécsi püspökséget, majd Orseolo Péter király építtette a székesegyház elődjét. Végleges, alaprajzi elrendezését a XII. században nyerte el, ekkor magas művészi fokon készült, román kori kőfaragványokkal díszítették a székesegyházat, majd a gótika idején a belső teret boltozattal látták el, a templomhajók mellé pedig oldalkápolnákat toldottak. A török hódoltság idején egyik kápolnájában mecsetet rendeztek be, a többi részét raktárnak használták, díszítéseit tönkretették. Mai végleges formáját 1891-ben érte el, mikor is altemploma és tornyai kivételével lebontották és az elképzelt „ősszékesegyház” mintájára újjáépítették. II. János Pál pápa magyarországi látogatása során bazilika rangot kapott a székesegyház.
Pécs nevének hallatán legtöbbünkben nem rémlik fel semmiféle vár, vagy bárminemű jellegzetes középkori erősség, pedig sok nyoma látható ennek mai is a belvárosban, elsősorban a Székesegyház melletti Püspöki Palotát őrző Barbakán és várfal képében. Gyakorlatilag a mai belváros körül megtalálható falmaradványok sejtetik a néhai vár jelentős méreteit. A Püspöki Palota mellett szépen parkosított sétány vezet a Barbakánhoz, az egykori erősség rekonstruált bástyájához.
Pécs történelme és látnivalói során nem lehet a török hódítás nyomait és emlékeit megkerülni, olyannyira nem, hogy a város főterének egyik jellegzetességét egy dzsámi adja. Ez a magyarországi török építészet legmonumentálisabb alkotása. A Széchenyi téren található egykori Gázi Kászim pasa dzsámiját a törökök egy korábbi plébániatemplom helyén építették. Kiűzésük után az épületet meghagyták török jellegzetességében és katolikus templomként működik, belül is emlékeztetvén néhai rendeltetésére. A hódoltság korszakát ellensúlyozandó ott áll a dzsámi előtt a téren törökverőnk, Hunyadi János lovas szobra.
A város másik épségben maradt dzsámija a mai Megyei Kórház épületeinek szorongatásában hirdeti minaretjével együtt a néhai félhold uralmát.
A törökkori városkép nem lenne teljes fürdők nélkül. A Ferencesek utcájában találhatók Memi, Ferhád és Kászim pasa fürdőinek maradványai. Az egykoron többkupolás fürdőépületek a tisztálkodáson felül fénykorukban a társadalmi élet egyik fontos színterét jelentették.
Pécs nem csak rengeteg diákja és komoly oktatási intézményei révén híres városunk, hanem múzeumai is komoly rangot adnak neki. Zseniális, vagy éppen világhírű festő-és képzőművészeink gyűjteményeiben gyönyörködhetünk, úgy mint Csontváry, Vasarely, Amerigo Tot, vagy a nagy múltú Zsolnay család és gyár életét, eredményeit, rendkívüli munkáit bemutató múzeum.
Az eddigiekben leírtak mind a belvárosban találhatók, sokszor olyan közel egymáshoz, hogy szinte elkényeztetnek bennünket, de ezeken felül még megannyi látnivaló, meglepetés, kulturális program, szórakozási lehetőség várja az idelátogatókat: további múzeumok, gyűjtemények, galériák, templomok, zsinagóga, színházak, tárlatok, arborétum, terrárium, állatkert ..
Péccsel nem lehet egy röpke látogatással betelni, ha valaki belekóstol, visszajáró rajongójává válik a városnak.
