POMERÁNIA
Pomeránia, a Balti-tenger dísze
Szöveg & fotók: Jakatics Róbert
Épp költőnk híres sorain, meg az alattunk elterülő látványon méláztam, mikor egy légörvény játszani kezdett a géppel. Ereszkedtünk. Ahogy elnéztem, csupa élet volt bizony e táj, koránt sem térkép, pedig hát géppel szálltam én is fölébe. Az Odera, a térség fő ütőere itt már rendesen megduzzadt, még utoljára nekifeszül és áthömpölyög ezen a lagúnás, szigetes tájon, hogy aztán eltűnjön a Balti-tenger hullámaiban.
Pomerániának hívják e hatalmas sík vidéket, rajta német és lengyel tartományok osztoznak. Az Odera a határfolyó, melynek a jobb partján tett le gépünk, hogy bekukkanthassunk a folyó torkolat és a környék tengerpartjának életébe. A torkolatvidék és vele Szczecin (Stettin), a mai Lengyelország 7. legnépesebb városa 1945-ig német fennhatóság alatt volt. Az egykori Hanza-város gyönyörű épületeiből a háború sajnos csak mutatóban hagyott valamit, de az a kevés okvetlen megéri a sétát az óváros utcáin. A sort mindjárt a gótikus Régi Városházával és a körülötte álló régi házakkal érdemes kezdeni. A Pomerániai Hercegek Vára a reneszánsz időket idézi, harangtornyát egy emberi arcot ábrázoló időmérő szerkezet díszíti. Az egykori erősség ma kulturális központ, amely kiállító-és előadótermekkel, udvari szabadtéri színpaddal és fölöttébb ódon hangulattal várja közönségét. Barokk és klasszicista épületei is azt sugallják az idelátogatóknak, hogy jelentős központ volt a város a későbbi korokban is, függetlenül attól, hogy mikor és kiknek a hadai ültek rá. A porosz, dán, svéd, orosz földrajzi közelség miatt hódítóból sosem volt hiányt. Azt talán kevesen tudják, hogy a város híres szülötte Nagy Katalin orosz cárnő volt. A város kétséget kizáróan leglátványosabb része az Odera partján elhúzódó promenád. Olyan épületek gazdagítják, mint a Tengerészeti Akadémia, egy múzeum, vagy a tartományi hivatal, meg persze rengeteg lépcső, terasz, sétány, szökőkút. A túlparton magasodó hatalmas daruk és raktárak tudatják, hogy Szczecin jelentős kikötő, annak ellenére, hogy a tenger vagy 60 kilométerrel északabbra van. A város legnagyobb parkja, ahogy erre északon gyakori, egyúttal temető is. Itt nyugszik jeles építésze Wilhelm Meyer, akinek keze munkáját középületek sora fémjelez itt és a határ túloldalán egyaránt.
A meleg, a napfény, meg persze a programunk is szerencsére a tenger mellé csalogatott. A víz, a jó levegő sokakat vonz mindenütt, de hogy itt fönn északon, a Balti-tenger partján ekkora strandoló tömeg fogadjon, arra azt hiszem, nem voltunk fölkészülve. A széles, homokos fövenyen fonott kis kabinok, plédek, napozók, nyugágyak hevernek mindenhol, ahogy az ilyenkor dukál. A nyaralók között gyakran hallani német szót, hiszen lengyel Pomeránia a határ közelsége miatt kedvelt célpont Németországban is. Ennek ellenére a belföldi vendégek képviselik a nagyobb arányt, közülük a nyári meleg szezonban a családosok lepik el a tengerpartot és nem ritka, ha valakik a vakáció java részét itt töltik. Végig a partszakaszon egymást követik a kisebb nagyobb nyaralóhelyek, de van köztük olyan város is, amelynek lakossága megtöbbszöröződhet, ha a szállás kapacitását megtöltik. A jótékony hatású sós, tengeri levegő mindenütt adott, emellett termálvizek is előfordulnak és a kettő együtt már egész évben garantálja a pihenni, gyógyulni vágyó vendégeket. A víz, a fürdőzés mellett sportolási, kirándulási lehetőségek gondoskodnak a kikapcsolódásról. A környéken jelentős területet ölel fel a Wolini Nemzeti Park, ahol természetes élőhelyén látható az itteni növény és állatvilág.
Az egyik lagúna mellett fekszik Kamien Pomorski. Középkori városháza fönt a parton, a főtérről őrködik a kikötője fölött. Tőle pár perc sétára találjuk a partvidék legmagasabb tornyú templomát. A városka nevét és helyét a régi legenda szerint az ördög és egy óriás kakaskodásának köszönheti. Történt ugyanis, hogy a busafejű nagy melák sehogy sem talált asszonyt magának. Az ördög kitalálta, hogy bolondját járatja vele, női alakot öltött és úgy tette neki a szépet. Az persze észrevette a turpisságot, elkergette a patást és mérgében egy hatalmas követ hajított utána. Ahol leesett a kő, ott lett a városka, amely nevében (Kamien=kő) őrzi az esetet.
A tartomány partszakaszának legnagyobb nyaralóhelye Kolobrzeg. A egykor sólepárlással, halászattal foglalkozó város, ma a tengerparti és gyógyturizmusra épül. A széles, homokos föveny és a dűnék mögött gomba módra nőnek ki a szállodák, apartmanok. Tengerparti promenádján a jó levegőn szívesen sétálnak az itt üdülők.
A mai német határ mellett a tenger és a lagúnák közti három szigeten fekszik Swinoujscie, nyaralóhely. A város fontos tengeri kikötő: a svédországi kompok innen indulnak és halászbárka is szép számmal ring mólóinál. Itt látható a Balti-tenger egyik legnagyobb, 68 méteres világítótornya.
