Gólyák városa

RUSZT

Hajónk már javában hasította a Fertő-tó habjait és a fülledt nyári levegőt, mikor a tavat mindenütt vastagon övező nádas felett a távolban háztetők és néhány templomtorony bukkant elő. A zöld tenger fölött jókora árbóc erdő ringatózott, ami szintén sejtette, hogy közel a kökötő, hamarosan megérkezünk a tó ódon, tán legszebb partmenti kis városkájába, a "Fertő-tó kapujába”, Rusztba. A bájos, Fertő-tó melleti kis városka már többször nyerte el Ausztria Burgenland tartományának legszebb városa címet. Amit elbúcsúztunk a hajó kapitányától, nem kellett többet, mint pár tucat lépést megtennünk, hogy mi magunk is meggyőződhessünk e kitüntető cím jogosságáról.

 

Egy kőfal mellett és egy átjárón áthaladva szinte máris a városka főterén, vagy talán inkább egy középkori film kulisszái, kellékei között találtuk magunkat. Persze szó sem volt filmforgatásról, csak egyszerűen négy-ötszáz évet visszarepültünk az időben, olyan házak és falak közé jutottunk. A tó felől érkezve Ruszt főtere hosszúkás háromszög alakú és a túlsó végén látni a régi és híres Halász-templomát (Fischer Kirche). Elődjét az egyik legenda szerint IV.Béla felesége emeltette hálából, mert a tatárok elől menekülő királynét a helyi halászok kimentették a tóból.

Szöveg & fotók: Jakatics Róbert

A 9 hektáron elterülő középkori városmag műemlékvédelem alatt áll, mert Ruszt a Fertő-tó részeként az UNESCO világörökség részét képezi. A város legfőbb látnivalója maga a főtér. Amint a téren szétnézünk, rögtön megértjük, hogy miért. Körös-körül reneszánsz, vagy barokk épületek, házak övezik. A legtöbb aljában vendéglő, kávézó, vagy éppen borkimérés, kereskedés működik. Mert ugyanis Ruszt nem csupán „abból él”, hogy óvárosa ilyen ódon és bájos, hanem a tartomány és egyúttal Ausztria egyik leghíresebb bortermelő vidéke. A kisváros körüli és háta mögötti lankákat szőlőtőkék lepik be, Zamatos desszertbora az „Ausbruch” messze földön híres. Ez gyakorlatilag egy édesre, már-már nemespenésszel túlérlelt szőlőből készítik, amit le is szemeznek.

 

A nemespenész kialakulását a Fertő-tóról felszálló pára is segíti. Talán nem véletlen, hogy Ruszt Tokaj testvérvárosa. A korabeli leírások szerint még a Titanicon is szolgáltak fel itteni bort. De Ruszt és finom bora nem csak ezért fogalom Európa szerte. Itt működik ugyanis a kontinens egyik legnagyobb boriskolája, az Osztrák Borakadémia, ahol nívós borász képzés folyik. A városnév (Szil, Rust, Ruszt) neve természetesen a magyar nyelvből ered. A Szil-t (=szilfa) németül úgy mondják, hogy Rust és innen került vissza magyarosítva Ruszt-ként.

Ruszt hivatalos neve – Ausztriában is kivételes – „Freistadt Rust”, azaz „Ruszt, Szabad Város”. Az elnevezés nem mai keletű, mert, ha egy kicsit vissza megyünk a Magyar Királyság történelmében, a város még anno Mátyás királytól önálló vásártartási jogot kapott. Kis időre rá, 1524-ben Habsburg Mária „különös királynéi kegybül” vám-és adómentességben részesítette Rusztot és az itteniek innentől kezdve számos termékükön, de különösen a boros hordóikon egy úgy nevezett hosszú lábú „R” betűt használtak amolyan védjegy gyanánt. Ez az „R” betű ma is szembe jön velünk boros palackok cimkéjén, vagy dugóján.

 

A következő nagy lépést az 1681-es esztendő hozta el, ugyanis az akkori országgyűléstől Ruszt megkapta a „szabad királyi város” rangot, a leírások szerint ez persze nem volt ingyen, mert sok jó borral és aranyforinttal fizettek meg érte, de azt gondolom, gyorsan megtérült a „befektetés”. A „Szabad királyi városi” titulus egy település életében akkorban különleges státusznak számított, a rang igen értékes volt, mert nagyban elősegítette adott város gazdagodását, fejlődését.

Ruszt nem csak egy középkori városka, és nem is csak a borok városa, hanem a gólyáké is, mert itt majd minden kéményen fészkel egy-egy pár. A helyiek oly büszkék rájuk és oly becsben tartják őket, hogy már védegyletet is létre hoztak a gólyák védelmére, fészkeik gondozására. A város címer madarai ezt azzal hálálják meg, hogy tavasszal rendre visszatérnek és onnatól kezve keleplő hangjuk Ruszt hangja, benépesített fészkei Ruszt büszkeségei. Szinte nem lehet úgy körbesétálni ódon főterén, a környező utcákban, hogy ne vitorlázna el fejünk felett egy-egy gólya, amint a nádasba, a környező vizenyős területekre sietne beszerezni valami élelmet a családnak.

Ha sikerül felmenni a templomtoronyba, akkor nem csupán a városra tudunk rálátni, hanem valamennyire a Fertő-tóra is. A tó neve a fertőből ered, ami annyit jelent, mint mocsaras, agyagos, sáros hely. Ez valamennyire ma is igaz, hiszen a tó magyar területre eső felszínének 4/5-e, az osztrákra esőének fele ma is nádas. A fertő-tó ma Európa legnyugatabbi sztyepptava, ami síkvidéki, szikes, sós állóvíz; sótartalma 33-szorosa a Balatonénak. A mellette elterülő szikes rétek képezik az átmenetet a Hanság lápjaihoz, mocsaraihoz, így alkotván egységes tájat és részét a Kisalföldnek. A tó átlagos vízmélysége 50-60 cm, de a legmélyebb pontja sem több 180 cm-nél. Ha hajóval kelünk át a tavon, ne lepődjünk meg, ha a közelünkben valaki a vízben áll és az csak derékig ér neki. A Fertő-tó a környék egyik legkedveltebb vízi paradicsoma megannyi vitorlás kikötővel, strandokkal, hétvégi és pihenő házakkal, horgász stégekkel, vízi sport lehetőségekkel.

Utazási és életmód magazin  -  Travel and Lifestyle Magazine

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a trip&travel.hu nem vállal felelősséget.

  • Facebook Social Icon
Copyright © 2018-2020 by trip&travel.hu - All rights reserved.