SZINGAPÚR

A FÉNYEK VÁROSA

Szöveg & fotók:   Szabó Petronella

www.petrazworld.com

Úgy egy éve lehetett, mikor az elkalandozott gondolatok, képek, impulzusok szép lassan egy markáns elhatározássá fonódtak össze bennem, aminek kötele aztán nem engedett, de még inkább húzott magához egy messzi, távoli országba. Így aztán engedelmeskedtem ennek a belső hívó szónak és megvettem a repülő jegyet Szingapúrba, mert hogy onnan lüktettek folyamatosan a jelek, oda hívtak a rendre visszatérő gondolatok.

 

Nem csalódtam, sőt, várakozásaimat messze felülmúlta az utazás. Az ott töltött idő alatt folyamatosan azt éreztem, hogy mennyi pozitív, alkotó energia lengi be a teret, hogy hányféle nép él egymás mellett békében, hogy Szingapúr a tudásba és a művészetekbe is milyen sokat fektet. Szóval annyi arcát mutatta a város abban a pár napban, hogy nem győztem betelni vele.

Singa-pure, szanszkritul azt jelenti: az oroszlán városa. És valóban, mint a lesben álló oroszlán, úgy maga a város is 1965-ig várt arra, hogy elszakadjon végre a brit koronától, hogy aztán a saját útját járva ugrásszerű fejlődésnek induljon. Szingapúr, az alig 4 milliós, de annál gazdagabb kis városállam ma már megkerülhetetlen tényező a világ gazdasági térképén.

Szingapúr történelmét a Nemzeti Múzeum kiállításán ismerhettem meg igazán. A város sokáig Malajzia (akkori nevén Malacca) része volt, majd holland, aztán brit gyarmat lett. Utóbbiaknak köszönhetően máig megmaradt a baloldali közlekedés, néhány viktoriánus korabeli épület és a piros emeletes buszok, továbbá az a mentalitás az emberekben, hogy "együtt többet érhetünk el".  Olyan tisztaság és rend jellemzi a várost, ami miatt Ázsia Svájc-ának is hívják. Viccesen „fine city”-nek becézik, ugyanis angolul a fine nem csak klasszat, szépet, jót, hanem bírságot is jelent. Tilos például rágógumit behozni az országba, továbbá köpködni, szemetelni, virágot letépni, madarat etetni, nem a kijelölt helyeken dohányozni, stb. és a kihágókkal számunkra elképesztő összegű büntetést fizettetnek.

Ha ettől a szigortól eltekintünk, Szingapúr nemcsak "fine", hanem egyenesen "cool" város is. Már a leszálláskor elállt a lélegzetem a repülőtér épületében létrehozott vízesés és környezete láttán, ahol orchideák virágerdeje, buja növényzet pompázott mindenfelé. Ha a légikikötő ilyen, akkor mi jön még ezután?!

A várost járva rögtön feltűnt, hogy itt mekkora tisztelete van a zöldnek, mert a felhőkarcolók közötti helyeket, tereket mind beültetik növényekkel. Fákat ültetnek az épületek tetejére és egyes emeletek teraszaira, parkok veszik körül a régi templomokat, illetve múzeumokat és külön óriási botanikus kert készült a trópusi virágoknak és növényeknek. Ennek köszönhetően Szingapúr nem rideg és személytelen, hanem egy színes, élettel teli nyüzsgő város. A helyiek szorgalmas emberek, aminek köszönhetően jó életszínvonalon élnek, így aztán vásárolni is nagyon szeretnek. A Marina Bay bevásárlóközpontjában a legnagyobb és legmenőbb divatmárkák köszöntek rám a kirakatokból. Ide is ügyesen becsempészték a természetet, mert ha hiszik, ha nem, a  földszintjén egy mesterséges folyót alakítottak ki, ezért aztán ha kedvük támad a vásárlóknak, csónakkal is járhatják a boltokat.

 

Annak ellenére, hogy a tömegközlekedés a metrónak és a buszjáratoknak köszönhetően kifogástalan, ottlétem alatt mégis sokat gyalogoltam, mivel a város így is könnyen bejárható. Elsőként a Singapore Eye-hoz sétáltam el, hogy az óriáskerékre felülve 165 m magasban mondhassak egy "wow"-t az elém táruló látványra. Mint megtudtam, ez a világ legmagasabb óriáskereke és folyamatosan mozgásban van. A fél órás menet alatt megpillantottam következő célpontomat, a Gardens by the Bay-t, ami az öböl túlpartján 101 hektáron terül el egy a tengertől mesterségesen elhódított földdarabon. A csodaszámba menő kert gyönyörűen megépített sétányokkal, egy kis tóval, két futurisztikus kupolájú botanikus kerttel, a mesékből idepottyantott égig érő "fákkal" várja a látogatókat. Az egyik üvegház a Flower Dome nevet viseli és három kontinens egzotikus növényei, orchideái,  színpompás virágai burjánzanak kupolája alatt.

A másik üvegház Cloud Forest névre van keresztelve és sétám közben meg is értettem, miért. Egy valóságos kis hegyet építettek fel benne, amit egy lebegő folyosó vesz körül, a hegy belsejében érdekes növények, illetve régi korok tárgyai vannak kiállítva. A park leglátványosabb része a már említett, az Avatar világító növényeire emlékeztető "fák" közötti lombkorona ösvényen tett séta. Érdemes úgy időzíteni a látogatást, hogy nappali és esti fényben is kijusson a látvány, mert az esti megvilágításuk egészen különleges hangulatú világot varázsol elénk. A szuperfák egyébként összegyűjtik az esővizet a park számára és napelemként is funkcionálnak, vagyis gondoskodnak a saját esti megvilágításukról.

A kertből kilépve a kétszer négy sávos út túloldalán tornyosul a hatcsillagos besorolású hotel, a Marina Bay Sands. Az épület minden elemében lenyűgöző: 340 m magas, (magasabb az Eiffel-toronynál), összesen 2561 szobája van, az 57. emeletén található a világ leghosszabb feszített víztükrű medencéje a maga 150 méterével, ahova természetesen csak a szállodavendégek léphetnek be. Az épület három homorú oszlopból áll, lentről nézve a hajlítás miatt olyan, mintha mindjárt ránk dőlne az épület. A három oszlop tetején nyugszik a hajó alakú medence, továbbá kilátóterasz, ahova a turisták is felmehetnek. Aki teheti, este menjen fel és vessen egy pillantást az öböl partján elhelyezkedő városrészre, nem fog csalódni.

Szingapúrban három vallás, három kultúra él egy-egy negyedben egymás szomszédságában, békességben. Magasztos érzés volt látni, hogy az iszlám vallású maláj, a hindu indiai és a buddhista kínai milyen jól megférnek egymás mellett. Nagyon élvezetes volt számomra egymás után látni a kultúrák különbözőségét: a kicsit rendezetlen indiai rész díszes templomaival és színes utcai kellékeivel, a letisztult maláj negyed mecsete mellett ettük a legfinomabb ebédünket, illetve a kínai részen még épp időben érkeztem ahhoz, hogy az egyik legnagyobb Buddha templomot (Buddha Tooth Relic Temple and Museum) belülről is megcsodálhassam.

 

Aztán következett Sentosa szigete, ami a helyiek nyaralóhelye. Annyira közel van Szingapúr szárazföldi részéhez, hogy igazából egy külön kerület a városállamon belül, ráadásul ahova libegővel lehet átmenni. A kis sziget az I. világháború után brit katonai támaszpont volt, majd 1942-ben a japánok elfoglalták. A szigeten a katonai emlékművön kívül számos látnivaló akad: van egy 110 m magas torony, amelynek tetejéről tiszta időben akár Malajziáig is ellátni, de van egy hatalmas tropicarium és vizi Disneyland is.

 

A Marina Bay kikötőnél visszaköszön Szingapúr történelme egy különös szobor képében. Az úgynevezett Merlion szobor alul egy hal farkát, de a törzse középtől felfelé egy oroszlánt formáz. A hal jelképezi, hogy a mai városállam eredetileg egy kicsike halászfalu volt, az oroszlán pedig a közelmúlt, a jelen bátorságát, rendíthetetlenséget, avagy Szingapúrnak a térségben betöltött gazdasági potenciálját jelképezi. A kikötőben fahajóra szálltam, amely levitt egészen az éjszakai életéről ismert Clarke Quay negyedig. Itt számos bár és étterem található a folyó két oldalán és esti fényei igen hangulatosak tudnak lenni.

 

Szingapúrral szemben az ember nem tud közömbös maradni, mert vagy csak a felhőkarcolókat, a megannyi autót és a siető dolgozókat látja, vagy inkább észreveszi mennyi kreativitás, pozitív energia, mennyi féle nép és vallás lakozik itt és milyen szimbiózisban tud együtt élni  a sokféle kultúra, a modern város és építészete, a természet és a XXI. század. Ettől a pár napos megismerkedéstől örökre szívembe zártam ezt a kis oroszlánt.

Utazási és életmód magazin  -  Travel and Lifestyle Magazine

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a trip&travel.hu nem vállal felelősséget.

  • Facebook Social Icon
Copyright © 2018-2020 by trip&travel.hu - All rights reserved.