The City of Horse Power
A lóerők városa
STUTTGART
Szöveg & fotók: Jakatics Róbert
Talán nem voltam vele egyedül, mikor nemrég az úti célt meghallván eltűnődtem. Stuttgart? Ám legyen! De mit fogunk mi ott csinálni? Aztán ahogy gyakran lenni szokott, az a pár nap épphogy elég volt. A várost kevesebben keressük fel, mint amennyire megérdemelné, még akkor is, ha nincs Reichstag-ja, Zwinger-e, hatalmas tengeri kikötője, nem neveztek el róla levest, a bora sem világhírű és még sorolhatnám. De van neki más.
Hegel szülővárosa egy színes kavalkád, amelyben jól megfér a barokk, a klasszicista, a középkori és a modern építészet, a zöld parkok sokasága, tágas terek, szőlőhegyek, múzeumok, sétálóutcák, pezsgő élet, ódon falak, üvegpaloták.
A krónikások szerint az Ottó német király ellen lázongó Luitolf herceg akkoriban kezdett itt lovakat tenyészteni, mikor eleink csúful jártak Augsburgnál. Az istállók mellett lassacskán egy falu iperedett ki a földből és talán az is érthető, hogy a 13. században városi rangra emelt Stuttgart címerébe miért került bele egy ágaskodó ló. Mai méretét tekintve szinte elképzelhetetlen, hogy a harmincéves háború végére a város lakossága pár ezer főre apadt. Stuttgart a 19. század elején a württembergi királyság székhelye lett és vezető rangját azóta is megőrizte, a világháború óta pedig Baden-Württemberg tartomány fővárosa.
Azok a bizonyos első istállók (Stutengarten) nem csak a címerállatot adták a városnak, hanem a nevét is. A középkori, újkori virágzó várost a világháború szinte porig rombolta, de szerencsénkre néhány utcarészlete, városrésze, műemléke megmenekült, újjáépült, vagy éppen összeházasodott egy modern épülettel és ebből kerekedett ki a mai Stuttgart.
A város egyik jelképe, tán legszebb épülete a Régi Kastély (Altes Schloß), amely eredetileg vízi várnak épült és a település védelmét szolgálta. Későbbi gazdája már inkább lakni óhajtott benne, ezért nagyobbá, lakályosabbá építtette át, ekkor nyerte el a ma is látható formáját. Különösen a belső udvarába érdemes bekukkantani, ha gyönyörű reneszánsz folyosókat, faragványokat szeretnénk látni. Ma a tartományi múzeum történeti kiállításának ad helyet. Mindjárt a szomszédságában találunk egy háromszintes késő barokk palotát (Neues Schloß), amit a württembergi királyok építtettek maguknak a 18-19. században, a kor divatjának, elvárásainak megfelelő pompában. Termei sajnos nem látogathatóak, mert ma is a tartomány dolgait irányítják innen, minisztériumok működnek benne. Az előtte (Schloßplatz) és mellette lévő parkok a város üde színfoltjai, mert ha picit is jobb idő van, rögtön benépesülnek sétáló, pihenő emberekkel. Ez valóban Stuttgart központja, itt fúrja bele magát a régi és új épületek közé a Königstraße, ami állítólag a bevásárló utcák legje és naphosszat csak úgy hömpölyög rajta a tömeg.
Stuttgartnak jól megszervezett közlekedése van: az autósokat gyors sztrádák vezetik be a város szívébe, vagy éppen segítenek elkerülni azt, aki vasúton érkezik, az a pályaudvarról kilépve máris a város szívében találja magát, a légikikötő ugyan a városon kívül van, de az S-Bahn (elővárosi vasút) gyorsan a központba viszi az utasokat. A tömegközlekedést gyors és kényelmes buszokkal, villamosokkal és S-Bahn-okkal oldják meg, a sínhez kötött járművek a belvárosban elbújnak a föld alá. Bámulatos, ahogy mindegyikük precízen tartja a menetrendjét, a jeggyel, vagy különféle bérlettel utazók azt kapják, amire befizettek. Ja és a bliccelés nem szokás errefelé.
A belváros mellett húzódik egy kicsinyke, bohém városrész, amely a fiatalok, művészek kedvelt helye, az egykori bor-és zöldségkereskedők lakhelye, a „babnegyed”, azaz a Bohnenviertel. Ha már zöldségekről esett szó, itt van a közelben a piac szecessziós épülete, mely sok finomsággal tölti meg a bevásárló kosarakat. Nagy örömünkre szolgált, mikor találtunk egy magyar standot is, amely a számunkra megszokott ízekkel, finomságokkal csábítja a helybelieket.
A régi kastély (Altes Schloß) előtti gyönyörű középkori tér közepén áll Schiller szobra, körülötte valóságos építészeti remekművek emelik a tér rangját, hangulatát: a 13. századi székesegyház, egy néhai kancellária és a szépséges, fabetétes Fruchtkasten épülete, amelyet fénykorában gabona tárolásra használtak.
Kicsit távolabb, a Neckar folyó túlpartján valóságos csodára bukkantunk. Városkát fedeztünk föl a nagyvárosban, egy igazi középkori hangulatú, zegzugos utcácskákkal, fabetétes, meseszerű házakkal. Ez Cannstatt városrész régi magja. Talán itt tette meg próbaútját Daimler első járműve. Hisz ne feledjük, hogy az autógyártás egyik bölcsőjében járunk. Innen a canstatti óvárostól csupán néhány megállónyira van a Mercedes törzsgyára és mellette emelkedik az impozáns Mercedes-Benz Múzeum. A lenyűgöző múzeum a kezdetektől napjainkig mutatja be a márka életútját és aki csak kicsit is érez valamit az autók iránt, annak feledhetetlen élmény lesz ez a látogatás.
Már innen is látszanak a város keleti határát adó szabályos kúp formájú dombok és hegyek, melyek a szőlőültetvényeknek köszönhetően egy jólfésült táj érzetét keltik. Az egyik ilyen szőlőhegy tetején van egy mauzóleum (Grabkapelle), vagy ahogy a helybeliek hívják „Taj Mahal”. A kettőt persze nem szabad egy kalap alá venni, bár egy dologban mindenképpen hasonlítanak: ezt is az örök szerelem mementójaként emelték.
