NAGYVILÁG
BÉCS MÁSKÉPP
avagy "Wien ist anders"
Szöveg & fotók: Jakatics Róbert
Miközben a közeli monitor folyamatosan ontotta digitális információit a helyzetünkről, sebességünkről, a várható megérkezésről, meg hasonlókról, én alig bírtam levenni a szemem az elsuhanó tájról. Életem jelentős részét volán mögött töltöm és az ilyen ritka alkalmakkor, mikor nem abba kell kapaszkodnom, élvezettel adom át magam a bámészkodásnak. Az égen felhők kergetőztek, a harsány zöld tájat sárga repce mezők tarkították és csak az alacsonyan szálló repülők sejtették, hogy már közel járunk Bécshez.
Ez volt az első alkalom, hogy vonattal indultunk az osztrák fővárosba és ebből is sejtettem, hogy ez az út, talán ez a Bécs most kicsit más lesz, ahogy a régi szlogenjük is mondta: „Wien ist anders”, azaz „Bécs teljesen más”. A három órás út vonattal komoly konkurenciát teremt az autónak, hisz egész olcsó, kényelmes, gyors és el lehet felejteni pár napra a gépkocsival járó nyűgöket, kiadásokat.
Mivel nem első alkalommal jártunk a néhai császárvárosban és a „kötelező” látnivalókkal már régebben ismeretséget kötöttünk, ezúttal jobban volt idő a város többi arcára is figyelni. Az első ilyenért nem is kellett sehova se menni, csak kiruccanni a szállodánk tetejére. Micsoda?! Szegény portás biztosan elsápadt volna, ha meglát. De nem látta. A belső udvarra néző ablakunk előtt vezetett a tűzvédelmi (menekülő) útvonal masszív állványzata és hát igen hívogatott. Érdekes oldaláról mutatkozik be egy város, ha föntről nézzük, de szemünk nagyon hálás érte, mert bebarangolhatja a tarka-barka, össze-vissza háztetőket. A közeli Szent Lázár templom tornya bontotta meg a háztetők alkotta, sötét felhőkkel terhelt horizontot és a hangulatot fokozták a lemenő Nap utolsó sugarai, ahogy elnyújtották az árnyékokat.
Volt a városnak egy szülöttje, akinek különcsége rögtön kiütközik, ha a nevét lefordítjuk: „Békével teljes Esős nap Sötét tarka Száz víz”. Hundertwasserként már ismerősen cseng a bécsi szecesszióból sokat merítő egykori festőművész neve. Pontosan 30 évvel ezelőtt kezdődött a Kegelgasseban egy különös lakóház építése, mely a város jóváhagyásával a művész tervei alapján készült és a lakókra való tekintettel csak az utcáról csodálható meg. Tervezője fittyet hányt egy csomó betokosodott szabályra, különösképpen a szimmetriára, a derékszögekre. Az organikus építészet jegyében megalkotott ház erkélyein, tetején bokrok és fák nőnek, falai, padlói időnként görbék, homlokzata tarka. Hundertwasser a házzal szemben lévő kis passzázsban megalkotta még a „Toilet of Modern Art” névre keresztelt illemhelyet, ami tovább fokozza e kultikus zarándokhely fényét.
Az évtizedekkel ezelőtti legendás bevásárló utca, a Mariahilfer Straße rengeteget változott mára. Autóforgalmát jócskán korlátozták, a felszín alatt metró vonal épült, a járdái kiszélesedtek és szívesen veszik igénybe rendezvényekre, közéleti megmozdulásokra. Egyik sétánk alkalmával feltűnt, hogy a környéken sok fiatal jön-megy kis zászlókkal, némelyikük valami palántát szorongatott. A Mariahilferre kiérve rögtön fény derült az okra: szerte a világon aznap tartották a Global Cannabis March menetét síppal, dobbal, vadkender palánták osztogatásával. A szép számban felvonuló fiatalok a vadkender legalizálásáért protestáltak füsttől sem mentes menetükben. Utólag tudtam csak meg, hogy mi volt az a különös illat, ami körbelengte a jeles vonulást… Aztán, ahogy kezdték, békében szét is széledtek, a jó időre való tekintettel a környező parkok alaposan lemorzsolták a létszámot.
Bécsnek számos piaca van, de van köztük egy, a legnagyobb, amelyiknek egészen más a hangulata, ráadásul bizonyos napokon összeér még egy bolhapiaccal is. Ő pedig a Karlsplatz és a Kettenbrückengasse között hosszan elnyúló Naschmarkt. Talán azért is a legszebb piac, mert nem egy vásárcsarnokban találjuk, hanem széles utcasor övezi és ad az egészhez szép hátteret. Amint végigbandukoltunk a hangulatos, látványos standok között, rögtön láttuk, hogy miért is szeretnek a bécsiek idejárni: itt-ott büfék, kávézók, borkimérések tarkították a kínálatot, zsúfolásig tömve éhes és szomjas vendégekkel. Mi szem-szájnak ingere, itt minden megtalálható a felhozatalban: szezonális zöldségek, gyümölcsök, import élelmiszerek, halak, húsáruk, különleges ecetek, tejtermékek. Szombat volt, mikor arra jártunk és aznap a folytatásában bolhapiac is volt. Van, akinek a szemében ez nem más, mint egy hatalmas kacat-tenger, de ennek is megvan a maga időutazós varázsa, a birkakolompok, kitüntetések, érmék, kredencek, üvegcsillárok, régi holmik között egy padlásszagú álomvilágban. Pedig 2013-at írtunk.
