Riviéra az Alpokban

A WÖRTHI-TÓ

Riviéra az Alpokban: a Wörthi-tó

Szöveg & fotók: Jakatics Róbert

Karintia, de akár egész Ausztria egyik legismertebb, legkedveltebb helye ez a hegyek övezte völgy, az enyhe évszakokban gyönyörű színeivel, vagy a kemény teleken befagyott nagy tóval. A közeli hármas határ alatt kezdődő mediterráneum már érződik kicsit az itteni építészeten is, ami csak előnyére válik a vidéknek. Klagenfurt, a Wörthi tó és a part menti települések ma egyet jelentenek a pihenéssel, nyaralással, kikapcsolódással.

 

A kirándulást Klagenfurtban kezdtük, nem is akárhogy!

A toronyőr úgy nógatta, szinte hajtotta föl a csigalépcsőn kis csapatunkat, mintha kötelezően javítani kellene az előző csoport rekordján. Én próbáltam mindenfélével lassítani, de ő hajthatatlan volt. Az első ablaknál a harangjáték figuráin akartam elmélázni: „Los, los, bitte!” Aztán egy méretes harang lustálkodott, de azt se lehetett megbámulni: „tovább, tovább!”. Egy ablaknál bedobtam a fotós trükköt: „Ne itt!”. Végül levegő után kapkodva, remegő lábakkal fölértünk a plébánia templom tornyának 45 méter magas erkélyére, ahol kaján vigyorral mesélte el okát az őrült iramnak. Erre felé is dívik az extrém sport és évente megmérettetnek a zerge lábúak a toronyba felfutásban. A legjobbak egy percen belül szökellnek föl a lépcsőkön… hát, egészségükre!

Elképesztő látvány fogadott: alattunk piros sapkás háztetők takarták be a várost, közülük tornyok nyújtogatták karcsú nyakukat, az utcák meg mint erek hálóztak be mindent. Messze, ahol már elfogyott a város, erdő fedte hegyek festették zöldre a tájat, majd csupasz szikláik nekirohantak az égnek. Délen a Karawankák, picit nyugatabbra a Júlia-Alpok keretezték a láthatárt.

 

Klagenfurt Ausztria egyik legszebb óvárosát tudhatja magáénak és egy kis séta során elbűvölő ódon házakra, csodás reneszánsz belső udvarokra bukkanhattunk.

Az új főteret egy a XVI. századi sárkánygyík (Lindwurm) szobra uralja, száján lángok helyett víz csordogál, azzal igyekszik elijeszteni a később eléje állított Herculest. A fenevad már a XIII. században rákerült a város címerére.  A tér keleti szélén Mária Terézia szobra szemléli a Városházát, ami eredetileg a Rosenberg család palotája volt. A régi főtér (Alter Platz) egy öblösen kezdődő, hosszú sétálóutca számos étteremmel, kávézóval, elegáns üzleteivel ma is a város központja. Háta mögött emelkedik a Landhaus (megyeháza) két szép reneszánsz tornya. Árkádos udvara kulturális események színhelye, fő látványossága a címer terem, aminek falát a karintiai rendek címereivel festették tele. A néhai vár falai a mai körút helyén emelkedtek, a török betörésekre már csak egy legyőzött félhold utal.

A régmúlt hangulatából hol ez, hol az térít vissza a jelenbe: nem kis meglepetésünkre a pop art királya, Andy Warhol múzeuma is itt található az óvárosban. A fél világot bejárhatjuk egy rövid kiruccanással a Minimundusban, ahol a földkerekség legismertebb látnivalóit építették meg makettekből. A plébánia templom Fuchs Kápolnája két éve várja látogatóit. Falait az Apokalipszis jelenetei díszítik, amiket a névadó művész klasszikus és modern stílusok ötvözésével festett.

Míg a 17 km hosszú tó keleti végét Klagenfurt uralja, addig a nyugatit Velden, melynek egyik ékessége a szálloda komplexummá avanzsált kastély. Jeles alkalmakkor a kikötő vízén látványos zenés fényjáték szórakoztatja az idesereglő vendégeket, helybelieket.

Az egész tavon tavasztól őszig nagy a sürgölődés: menetrend szerinti hajójáratok, sétahajók, rengeteg vitorlás szántja a víztükröt. A tó legnagyobb mélysége 85 méter, ennek ellenére nyáron akár 25-27 Celsiusra is fölmelegszik. A déli partról középtájon egy kis félsziget nyújtózik, rajta házak és egy gótikus templom: ez Maria Wörth, a tó névadója. Vele átellenben egy másik nyúlványon és körülötte Pörtschach, az egyik legnépszerűbb nyaralóhely. Pörtschach félszigete is be van népesítve szállodákkal, apartmanokkal, strandokkal, kikötővel. Innen nézve lélegzetelállító a napnyugta, különösen miután a napkorong elbújt a hegyek mögé, de sugarai még aranyló sárgára festik az eget és a tó vízét. Ebben a látványban órákon, napokon át lehetne gyönyörködni!

A vízparton végig autó és kerékpárutak vezetnek és akinek kerekezésre szottyan kedve, akár körbe is biciklizheti a tavat. Bármelyik településen kölcsönözhetünk drótszamarat ehhez. De ha csak sétálni, kirándulni, vagy akár túrázni szeretnénk, annál mi sem egyszerűbb, mert megannyi út, turista ösvény hálózza be a környéket és a lábunk ugye mindig kéznél van.

A manó legendája

 

Hajdan, mikor még egy szépséges völgy volt a mai tó helyén, az emberek kicsapongó életet éltek. Mandl, a környék manója hiába kérlelte őket, nem akartak életmódot váltani, ezért fölment az egyik szirtre, fogta a hordóját és csapra verte. A léha népség képzete ellenére abból nem jófajta bor, hanem víz folyt megannyi nappal és éjjel, míg nem a völgy megtelt vele. Ezzel büntette meg a mihasznákat és így keletkezett a tó. Hordójából még ma is csordogál a víz Klagenfurt sétáló utcáján és szívesen ad belőle annak, ki megszomjazik.

 

Panorama Klagenfurt_1200px.jpg
Klagenfurt
St Egyd church_1200px.jpg

trip&travel.hu

Utazási és életmód magazin  -  Travel and Lifestyle Magazine

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a trip&travel.hu nem vállal felelősséget.

  • Facebook Social Icon
Copyright © 2018-2020 by trip&travel.hu - All rights reserved.